Nagyváradon születtem 1953-ban, az egyetemet pedig Kolozsvárott végeztem 1978-ban: filozófia, pszichológia és történelem szakon. 1980 és 1982 között az Ellenpontok című szamizdat folyóirat alapító szerkesztője voltam, mely egyedül jelenített meg stratégiai alternatívákat a rendszerrel szemben. 1982 novemberében letartóztattak, amit hosszas – vallatásokkal egybekötött – kihallgatást és fogva tartás követett. 1983. május 25-én, hontalan útlevéllel a zsebemben a román hatóságok egyszerűen áttettek a magyar határon.
Következő kilenc évben az Európa Könyvkiadó filozófiai és történelmi könyveinek felelős szerkesztőjeként működtem, majd – bekapcsolódva a ’80 évek demokratikus ellenzéki megmozdulásaiba – független újságíró lettem. Végigutaztam és tudósítottam a szovjet, majd a posztszovjet térség gyakorlatilag valamennyi válságzónáját a Baltikumtól a Dél-Kaukázuson át, Belső- Ázsiáig. A ’90-es évek elején – tudósítóként, illetve külpolitikai elemzőként – Hong Kongban, majd Párizsban éltem. A ’90-es évek végén átvettem az SZDSZ sajtójának, később külügyi irodájának vezetését. 2002 és 2008 között a külügyminisztérium diplomatája voltam, ezt követően pedig ismét független külpolitikai szakértő.
2014-ben csatlakoztam a Demokratikus Koalícióhoz, melynek elnöke azonnal kinevezett a Külügyi Kabinet élére. Egy évre rá a párt kongresszusa elnökségi taggá választott. 2018-ban listán bejutottam a Magyar Országgyűlésbe, de nem vettem át mandátumomat. 2019-ben viszont a DK Európai Parlamenti képviselője lettem. Azóta az ország és a párt érdekeit Brüsszelben és Strasbourgban szolgálom.
A párt X. Kongresszusa 2020 március 1-én az egyik alelnökévé választott.
