Elvette a szót a parlament hétfői ülésén Kövér László házelnök a Demokratikus Koalíció elnök-frakcióvezetőjétől, miután Gyurcsány Ferenc – Orbán Viktor miniszterelnök napirend előtti felszólalására reagálva - úgy fogalmazott: az Orbán-kormány és a kormányfő elárulja a hazát, és szolganemzetté kívánja alacsonyítani Magyarországot.
Orbán „házmesterének” döntése korlátozta a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságát, emiatt a DK teljes frakciója elhagyta az üléstermet és a parlamentet is, továbbá már nem mennek vissza és nem vesznek részt a mai ülésen.
Az alábbiakban közöljük Gyurcsány Ferenc el nem hangzott, teljes beszédét, amelyet Kövér László súlyos alkotmányellenes döntésével félbeszakított:
"Akik ismerik az emberi nem történelmének talán legdrámaibb árulását, a Karióti Júdás árulását, azok nyilvánvalóan tudhatják, hogy az árulásnak hosszú-hosszú előtörténete van. Így van ez a magyar kormány és Orbán Viktor esetében is, akinek az árulását legfeljebb pár nappal ezelőtt hallhatta egy hozzá közel álló személy szájából az ország, de ez nem pár napja kezdődött. Akkor lett nyilvánvaló. Ha vissza kell menni a történelemben, a történetben, akkor az árulás valamikor 2009 november végén kezdődhetett, amikor összesen 15 percre Orbán Viktor találkozhatott Szentpéterváron Putyinnal, az ottani állampárt kongresszusának szünetében. Azt megelőzően közismerten az ellenzék akkori vezetője, Orbán Viktor az egyik leginkább oroszellenes politikus volt. Aztán 15 percet követően, mikor elhagyta a beszélgetést, megjelent valaki más, valaki, aki azóta az egyik leginkább oroszbarát politikát folytatja Magyarországon. Én nem nagyon hiszek a csodákban, a földiekben legalábbis nem nagyon. Ott valaminek történnie kellett, amivel Putyin azóta is markában tartja, zsarolja a magyar kormányfőt, aki eladta önmagát és mára minden bizonnyal eladta országát is. De ez nem csak egy szófordulat. Hogyha vesszük a fáradságot és megnézzük, hogy mit tett, mit mondott 2009-et megelőzően az akkori ellenzéki vezető, a mostani kormányfő, összehasonlítjuk mai tetteivel és mondataival, akkor égbekiáltó a különbség. Mondok egy-két példát. 2008-ban lejárt a korábbi hosszú távú orosz gázszerződés, az én kormányom, ahogyan korábban is, ezt 10 évre meg kívánta hosszabbítani. Mondhatnám, valójában semmi különös, mert nem volt neki alternatívája. Orbán Viktor akkor puccsot kiáltott megengedhetetlen kiszolgáltatottsággal, annak megteremtésével vádolta a kormányt, szerinte ilyet nem lehet csinálni. Az az Orbán Viktor, aki aztán később, mikor az ő idejében járt le a szerződés, 2021-ben majd, nemcsak hogy megállapodás kötött, hanem titkos megállapodást kötött, mert a szerződés részletei azóta sem ismertek, akkor már nem volt puccs. Akkor ez volt a természetes, de történt más is 2014-ben, anélkül, hogy a magyar nyilvánosság bármit tudott volna. Azt megelőző napokban még csak találgattak a lapok, hogy miért is megy ki a magyar kormányfő Moszkvába Putyinhoz, amikor bárki tudott róla, hogy bármilyen szakmai közéleti előkészítése lett volna, egy új megállapodás kötésével, Paks II. orosz felépítésével, történelmi megállapodással véglegesen évtizedekre oda köti Magyarországot az orosz nukleáris iparhoz, az orosz nukleáris energiaiparhoz. 2008-ban Oroszország megtámadta Grúziát, akkor még nagyon világosan beszélt Orbán Viktor. Azt mondta, hogy ez agresszió. Azt mondta, hogy mi magyarok, 1956 örökösei pontosan tudjuk, hogy mit jelent, amikor jön a nagy orosz medve, itt erkölcsi kötelességei vannak a magyarnak, védeni a megtámadott felet. Mit mond most, amikor ugyanez az orosz medve, mutatva a karnagyot, nekiment Ukrajnának. Szégyentelenül használja azt a lényeget eltakaró kifejezést, Putyin kifejezését: Dehogy háború ez! Dehogy agresszió ez! Különleges hadművelet, és minden lehetséges módon valójában Ukrajnát hibáztatja, mint aki megérdemli a sorsát, arról papol, hogy nem kéne védekeznie, akadályoz minden európai büntetőintézkedést Oroszország ellen, és akadályozza a többi európai országot, hogy segítsenek Ukrajnában, akár a védekezéshez szükséges emberekkel is. Hölgyeim és uraim, teljesen világos: a mai magyar kormányfő az elmúlt 15 évben Oroszország oldalára állt. Politikai igazgatója csak azt vallja be, ami már eltakarhatatlan. Az, hogy ha Oroszország nekünk jönne, akkor ő bizony megadná magukat, ők nem kívánják megvédeni Oroszországot, Magyarországot, nekik az nem dolguk, nekik nincs feladatuk abban, hogy a magyar önállóságot, függetlenséget fenntartsák. Megadták magukat az oroszoknak. Végleg. Az ilyen kormányt azt árulónak hívják. Van velük ezer vitánk, alkotmányosságról, egészségügyről, oktatásról, sok mindenről. A nap végén elsősorban mégiscsak az: aki elárulja Magyarországot, az elárul bennünket, az elárul mindent, ami nekünk, magyaroknak igazából fontos: ezeréves államiságunkat. De ilyenek nincsenek, bocsánat! Az ilyenek történelmi bűnözők. Orbán nem akként fog megmaradni a magyar emlékezetben, hogy négy cikluson keresztül miniszterelnök volt, hanem mint Sztójay Döme, aki kiszolgáltatta hazáját egy másik nagy birodalomnak, nagyhatalomnak, akkori Németországnak. Ez az orbáni történelmi örökség. Ezzel szemben csak egyet lehet mondani. Az árulónak mennie kell, szégyenkezve, lehajtott fejjel, megsemmisülve. Nekünk mostantól kezdve a miniszterelnök állandó jelzője, a kormány állandó jelzője, hogy áruló. Áruló, akinek szégyenkeznie kell.
