Dr. Dávid Ferenc: Megjegyzések egy miniszterelnöki interjúhoz
(Le Point, francia hetilap)
„Úgy gondolom, hogy az Európai Unió minden tagjának joga van megvédeni a költségvetés azon változatát, ahogyan azt létrehozták. Ez egy nagyon is európai álláspont, mivel ezt az európai költségvetést 27 tagállam fogadta el. Az alapvető kérdés ebben az esetben a szuverenitás kérdése. Magyarország, mint szuverén állam, ellenzi a költségvetésnek ezt a módosítását. Sajnos egy független országnak ezt a jogát a huszonhatok nem fogadják el.” (Orbán Viktor)
E sorok olvasása során az jutott eszembe, hogy miként viszonyul Orbán Viktor a kormányzó pártok által – tehát saját politikai közössége által - az Országgyűlésben elfogadott éves költségvetéshez. A 2023. évi központi költségvetést nagyon sokszor – egyesek szerint több mint 90 (!) alkalommal – módosították, nyilvánvalóan a kormányfő egyetértésével. Milyen érdekes, hogy Orbán makacsul ragaszkodik az EU-hétéves költségvetéséhez, viszont a magyar büdzsé esetében nem ilyen következetes: azt bármikor lehet ide-oda cibálni, és gyakorlatilag hetente változtatni. Már most tudjuk, hogy a 2024-es állami költségvetés sem maradhat eredeti (jóváhagyott) változatban, mivel a tervezett éves költségvetési hiány (2,9 %) nem tartható, tehát ismét átcsoportosítás lesz.
„Nem értünk egyet azzal, hogy 50 milliárd eurót kelljen adnunk, ami egy óriási összeg. Nem értünk egyet azzal, hogy ezt négy évre kellene biztosítanunk, és így tovább. De legyen, Magyarország kész részt venni a huszonhetek megoldásában, ha garantálják, hogy minden évben döntünk arról, hogy továbbra is küldjük-e ezt a pénzt vagy sem. (…) Először is, nem tudjuk, mi lesz a következő három-négy hónapban Ukrajnában. Hát még négy év múlva… Másodszor, senki sem tudja, hogy az amerikaiak részt vesznek-e a játékban, akár most, akár a novemberi amerikai választások után. Harmadszor, ki végezte el az összeadást, ki számolt? Miért pont 50 milliárd euró? Nem tudjuk pontosan, hogy ez az összeg minek felel meg. És végül a fő érv, legalábbis egy demokrata számára, hogy öt hónap múlva választások lesznek Európában. (O.V.)
50 milliárd euró valóban igen jelentős összeg, számoljuk át gyorsan forintra; 385 Ft/EUR árfolyammal számolva: 19.250 milliárd forint. Még így is nehéz felfogni, hogy ez mekkora summa, ezért egy aktuális összehasonlítással próbálom a nagyságrendet érzékeltetni. A napokban olvashattuk, hogy Törökország 40 új F-16-ost kap az USA-tól, 79 meglévő gépére pedig fejlesztéseket vásárolt. Joe Biden adminisztrációja azután hagyta jóvá az ügyletet, hogy Törökország rábólintott Svédország NATO-csatlakozására. Az ellenérték 23 milliárd dollár, 360 Ft/USD árfolyamon 8.280 milliárd forint. A 2021. évi adatok alapján a 43 milliós Ukrajna (ma sajnos jóval kevesebb) tehát – négyéves időtartamra – két és félszer annyi pénzt kaphat a mostani javaslat szerint, mint amennyibe a 40 új gép leszállítása és további 79 modernizálása került a törököknek. 27 ország 50 milliárd eurós együttes – négyéves - támogatási összegét viszonyítsuk 1 ország egyetlen 23 milliárd dolláros fegyvervásárlásához! Bizonyára érzékelik a tehermegoszlás aránytalanságát: Törökország szemszögéből a 8.280 milliárd forintnyi beruházás esetében hatalmas összegről beszélhetünk, a teljes EU viszonylatában a 19.250 milliárd forintos nagyságrend arányaiban jóval kisebb.
Döbbenetes az a szóhasználat, – ismételten idézem – „senki sem tudja, hogy az amerikaiak részt vesznek-e a játékban”. Milyen játékban? Én eddig úgy tudtam, hogy az USA (és Európa) egy szabadságáért elkeseredetten küzdő nép harcát segíti. Orbán ezt a közreműködést és ezt a véres küzdelmet a „játék” szóval akarja eljelentékteleníteni. Teszi ezt az egyik legismertebb francia konzervatív hetilap (Le Point) hasábjain, így aztán ország-világ megtudhatja, hogy Orbán szerint csak „Ki nevet a végén?” -t játszanak az érdekelt felek. A magyar kormányfő azon is poénkodik (demokrataként?), hogy miért pont 50 milliárd eurós a támogatási – és hitelkeret. Orbán 18 évi kormányfői gyakorlatából pontosan tudja, hogy ilyen nagyságrendeknél irányszámokat határoznak meg. És hogy ki végezte az összeadást? -teszi fel a bugyuta kérdést. Szerencsére nem a magyar pénzügy - vagy gazdasági miniszter, mert akkor bizony én is kételkednék a számolás helyességében!
„Megértem az ukránokat. Szeretnék egy hatalmas összeg garanciáját a lehető leghosszabb ideig. Értem, de ez nem európai érdek. Európában másként kell viselkednünk. Ennyi pénzre az európaiaknak is szükségük van. Európában egyre jobban szenvedünk a gazdaság gyenge teljesítményétől. Ez a pénz nagyon hasznos lenne az európai népeknek, a franciáknak, a németeknek, a magyaroknak, a lengyeleknek…” (O.V.)
Nem szeretem, ha a teljesen elszigetelt és az EU-ban nem kedvelt magyar miniszterelnök az illendő viselkedésről szónokol. Ellenszenves, amikor „belekeveri” mondandójába, hogy az a fránya 50 milliárd euró jobb helyen lenne a franciáknál, a németeknél és a lengyeleknél. No, állj! Ezeknek az országoknak a választott vezetői hajlandóak lemondani erről a pénzről a megsebzett Ukrajna javára, egyedül Magyarország „örökös” miniszterelnöke tartja ilyenkor is a markát a zsozsóért! Míg a franciák, a németek és a lengyelek értik, hogy miről szól az orosz-ukrán háború, addig a magyar kormányfő folyamatosan és látványosan kalmárkodik. És még valami: hazánk még mindig haszonélvezője az EU-s forrásoknak, hiszen több pénzügyi támogatáshoz jutott, mint amennyiben befizetett, azaz Magyarország számára a financiális mérleg egyenlege pozitív. Már csak ezért is indokolt lenne abbahagyni más nemzetek kioktatását!
„Személyes meggyőződésem továbbra is az, hogyha 2022 februárjában Donald Trumpnak hívják az amerikai elnököt, nem lett volna háború Európában. Ma nem látok rajta kívül senkit sem Európában, sem Amerikában, aki elég erős vezető lenne ahhoz, hogy megállítsa a háborút. A békének van neve: Donald Trump.” (O,V.)
Nálunk a békétlenségnek van neve…, a folytatást az olvasóra bízom!
