Dr. Dávid Ferenc: Cseh euró?
Az Eurobarométer tavaly áprilisi, hat euróövezeten kívüli országban (Bulgária, Csehország, Magyarország, Lengyelország, Románia és Svédország) végzett felmérése szerint hazánkban a lakosság 72 százaléka szeretné, hogy bevezessék a közös fizetőeszközt (25 százalék elutasítja). Magas a támogatottság Romániában is (71 %), a legalacsonyabb értéket (44 %) Csehországban mérték. (Dánia nem vállalata az EU-hoz való csatlakozáskor a közös fizetőeszköz bevezetését, így a kutatásban sem volt érintett.)
Míg Magyarország pillanatnyilag nem felel meg a közös fizetőeszközhöz való csatlakozás több feltételének, addig Csehország szinte „startra kész” állapotban van, jószerével bármikor kivezetheti a koronát. Csehország alacsony adósságának, valamint az inflációs és költségvetési hiányra vonatkozó követelmények teljesítésének köszönhetően jó helyzetben van ahhoz, hogy megfeleljen a maastrichti kritériumrendszernek. A lakosság azonban továbbra sem támogatja az euróbevezetést, mivel aggódnak egy másik eurótag megmentésével járó lehetséges költségek miatt, valamint az áruk és szolgáltatások árának emelkedésétől tartanak. A Cseh Nemzeti Bank sem pártolja az elképzelést, nem kívánja feladni a saját devizát és a meglévő jogosítványait. A csatlakozási kérdés nem tartozik a kormány prioritásai közé sem, ez a cseh pénzügyminiszter határozott álláspontja.
Tehát a kormány, a nemzeti bank és a lakosság nagy egyetértésben utasítja el az euró csehországi rendszeresítését. Ezért „robbant” nagyot Pavel államfő (aki korábban katona volt, és nem monetáris vezető) újévi beszéde, ahol teljes nyíltsággal kijelentette, hogy „eljött az idő, hogy konkrét lépéseket tegyünk e kötelezettségvállalás teljesítése felé”. Álláspontja szerint a közös uniós fizetőeszköz bevezetése jelenti a jövőt „egy nyitott és exportorientált gazdaságú” közép-európai országnak. A közvetlenül választott köztársasági elnök direkt módon természetesen nem utasíthatja a végrehajtó hatalom (a kormány) tisztségviselőit, és nem befolyásolhatja az ország nemzeti bankjának tevékenységét. Mégis azt gondolom, hogy a független jelöltként megválasztott Pavel nem borgőzös állapotban fogalmazta meg az euróval kapcsolatos mondanivalóját. Legmagasabb közjogi méltóságként felelős embernek kell hinnem, olyannak, aki országa 11 millió polgárához őszintén szól az új év első napján.
Pavel nyilatkozata biztosan hatással lesz Lengyelország és Magyarország ezirányú álláspontjára, még akkor is, ha sokoldalról megpróbálják majd „eljelentékteleníteni” a cseh elnök szavait. Ez nem lesz könnyű, mivel az államfő rendkívül egyértelműen fogalmazta meg gondolatait; azokat félreérteni lehetetlen. Mellékesen jegyzem meg, hogy Csehország legnagyobb vállalata, a VW csoport tagjaként működő Škoda már régen kéri/követeli az euró bevezetését és az üzleti világ egyéb nagyvállalatai is időszerűnek tartják a történelmi lépést.
A magyar jegybankelnök álláspontja ismert, ha rajta múlik 2030-ig biztosan nem lesz euró Magyarországon. A kormány az Európai Unióért sem rajong túlságosan, miért is lenne számára vonzó a közös fizetőeszköz rendszeresítése? De, ha Csehországban, esetleg még Lengyelországban is „megtörik a jég”, akkor hazánk lépéskényszerbe kerülhet.
Vigyázó szemetek Prágára vessétek!
