Dr. Dávid Ferenc: Orbáni olimpia

Dr. Dávid Ferenc: Orbáni olimpia

„Mostanra megváltozott a helyzet. Minden fontos létesítmény elkészült, ami kell az olimpiához. Az olimpiai falu sem akadály, óriási léptékben építünk kollégiumokat; ezekre olimpiától függetlenül szüksége lesz a városnak. Eljött az a pillanat, amikor Budapest olimpia nélkül nagy léptékekben már aligha tud fejlődni. Budapest fejlettsége az Európai Unió 160 százalékán áll, miközben vannak olyan vidékek Magyarországon, amelyek az 50 százalékán. Minden pénznek a kevésbé fejlett régiók felé kell indulnia. Így Budapesten nagy léptékű állami városfejlesztés csak akkor történhet, ha előáll valamivel, ami minden magyarnak fontos. Ennek híján itt csak araszolás várható. (…) Ha a város újabb szintet akar lépni, akkor ahhoz kormányzati forrásokat már csak akkor tudunk párosítani, ha van valami nagy cél. A kormány nem akarja Budapestet rávenni egy olimpia rendezésére; mert a városnak is meg kell érnie erre a gondolatra.” (Orbán Viktor – Nemzeti Sport)

Azt nem tudom, hogy Budapest mikor döbben rá, hogy olimpiát kell rendeznie, azt viszont nagy biztonsággal kijelentem, hogy van még dolga a kormánynak a fővárosban a „nagy léptékű állami városfejlesztés” területén. Olyan konkrét – nemzetgazdasági szintű (és méretű) – beruházásokra gondolok, amelyek nem csak a budapesti „flaszterlakók” közérzetét és életkörülményeit javítják, hanem a fővárostól távolélőkét is. És hogy közérthető és világos legyek, elsősorban közlekedési projekteket fogok említeni, olyanokat, amelyeket már régen meg kellett volna valósítani, de legalábbis illett volna elkezdeni, illetve folytatni.

• Kezdhetjük a felsorolást az MO körgyűrű befejezésével. Évek/évtizedek óta várunk a ring hiányzó részének megépítésére, de ismereteim szerint érdemi előrelépés nem történt. Ez bizony állami feladat, nem is kicsi!
• Úgy hiszem, hogy az M3 és M4 metró meghosszabbítása kizárólag állami költségvetésből és központi irányítással történhet. A metróvonalak nem csak a budapestieké, hiszen az itt dolgozó vidékiek és az ország idegenforgalmi bevételét gazdagító turisták kényelmét is szolgálja. 
• A HÉV-vonalakat és az elővárosi vasúti vonalak hálózatszerű fejlesztéséről se feledkezzünk el, annak figyelembevételével, hogy a budapesti agglomeráció minden településéről vonzó alternatíva legyen a kötöttpályás közlekedés igénybevétele.

Írhatnék még az elmaradt egészségügyi fejlesztésekről (pl. új kórház építése), „ami minden magyarnak fontos”, de nem folytatom a sort. Annyit akartam csak bizonyítani, hogy van a fővárosban állami tennivaló olimpiai ábrándok és sportberuházások nélkül is. Azzal tisztában vagyok, hogy a miniszterelnök pusztán divatékszerként tekint a fővárosra, ugyanakkor egyáltalán nem kedveli az itt élő 1,7 millió polgár jelentős részét. És az is rendkívüli módon bosszantja, hogy nem kormánypárti a városvezetés. Orbán csupán villogni szeret a magyar metropolisszal, de nem áll közel a szívéhez a főváros sokszínűsége, változatossága. A miniszterelnök más miliőben érzi jól magát, nekem ezzel nincs semmi bajom, sőt, tiszteletben is tartom. Azt viszont joggal várom el a nemzet első emberétől, hogy ne rontson az életkörülményeinken, ellenünkre ne változtasson a város képén és fogadja el, hogy mi másként vagyunk „hangolva”, mint ő és a baráti köre. 

Az interjúból még egy mondatot idézek, amely abszolút hitelesen adja vissza a /fő/városi polgár és a nagyzási hóbortban szenvedő kormányfő gondolkodása közti különbséget: a futballban követtem el a legnagyobb hibát az elmúlt tíz évben: hatvannégyezres stadiont építettünk kilencvenezres helyett.” (Orbán Viktor) Nem, Miniszterelnök Úr! Ennél sokkal nagyobb hibákat követett el, de tekintettel a terjedelmi korlátokra és az ünnepi hangulatra ezeket most nem sorolom fel.