Dr. Dávid Ferenc: A Makó Saga
2013. április 3-án Magyarország kormánya (képviselő: Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter) és a Continental AG (képviselő: Heinz-Gerhard Wente igazgatósági tag), valamint a ContiTech Fluid Automotive Hungary Kft (képviselő: Nagy Mihály ügyvezető igazgató) – hosszú távra érvényes – „Stratégiai Együttműködési Megállapodás” -t kötött. A magyar kormány és a Continental csoport szerződése ma is hatályos, mai is érvényben van, de úgy tűnik, hogy a makói Continental telephelyen dolgozó munkavállalóknak sok hasznuk nincs belőle. Magyarországon – a kormányzati honlap tanúsága szerint – pillanatnyilag 94, elsősorban versenypiaci nagyvállalatokat érintő stratégiai kontraktus van hatályban: közéjük tartozik a Continental-lal kötött is.
Visszalapoztam a tíz évvel ezelőtti - a Continental-lal aláírt - stratégiai megállapodást. Nem sok konkrétumot tartalmaz a hivatalos dokumentum, inkább nevezhető „jókívánság” gyűjteménynek. A partnerek fontosnak tartják a gyártásfejlesztést, az innováció és kutatás-fejlesztést, a képzési együttműködést megalapozó jogszabályi háttér megújítását, az együttműködést Magyarország versenyképességének erősítése érdekében – és még sorolhatnám. Általános szöveg, semmire nem kötelez.
A munkavállalók vonatkozásában meglehetősen szűkszavú a szerződés. Nem tér ki a megállapodás a rendezett munkaügyi kapcsolatok szükségességére és megteremtésére, az egyéni és kollektív munkavállalói jogok érvényesülésére és – nem utolsó sorban - a szakszervezetek és az üzemi tanácsok működési feltételeinek biztosítására, javítására.
A Continental makói gyáregységében két évvel ezelőtt már volt „munkahelyi balhé”, az idő tájt is a munkavállalók elbocsátása miatt robbantak az indulatok. Az akkor miniszteri tárcával nem rendelkező – „vidéki birtokaira száműzött” – térségi országgyűlési képviselő, Lázár János hevesen reagált. Követelte, hogy függesszék fel a Continental állami támogatását, a korábban nyújtott támogatásokat a kormány vizsgáltassa ki és minden elbocsátott dolgozó kapjon segítséget a kormányzattól. Lázár feldúltan ki is fakadt: „egy büdös fillért ne kapjanak a kormánytól, amíg nem tisztázódik, hogy elküldik-e az embereket, vagy megtartják őket".
Most megint „áll a bál” Makón. Helyszínről szerzett információk szerint a menedzsment nem tájékoztatta a szakszervezetet sem az elbocsátások tényéről, sem annak mértékéről, az elbocsátások okairól a gyár dolgozói kizárólag a sajtóból értesültek. Nem ismert az elbocsátások szempontrendszere sem, és úgy hírlik, hogy csak magyar munkavállalóktól szabadul meg a cég. Lábra kaptak olyan hírek is, amelyek szerint elképzelhető, hogy külföldi munkavállalók előtt nyithatja meg az utat a mostani elbocsátási hullám. Ezt támaszthatja alá, hogy jelenleg közel százötven indonéz munkás dolgozik a gyárban.
A Parlament Gazdasági Bizottságának november 28-i ülésén – a pénzügyminiszter éves meghallgatásán - Varga Mihályhoz fordultam, hogy a Continental-lal kötött szerződés aláírójaként, mégis mit gondol a legújabb makói fordulatról? Varga hárított és arról tájékoztatott, hogy ez nem az ő hatásköre, hanem a Gazdaságfejlesztési Minisztériumé. A tárcavezető Nagy Márton viszont hallgat. Érdemi választ tehát nem kaptam, és az ismét kormánytag (miniszter) Lázár János idevonatkozó újabb kifakadásáról sem értesültem. Ami két éve felháborította, azt most szó nélkül „lenyeli”.
A Demokratikus Koalíció nem hagyja/nem hagyhatja szó nélkül a történteket. A tiltakozáson túl a DK szakértői csapata ún. „munkahelyvédelemi törvény-javaslat” kidolgozására vállalkozik, amely sarkosan kimondja, hogy – a fegyelmi vétségen alapuló munkaviszony megszüntetésén kívül - a vendégmunkásokat alkalmazó vállalkozás az adott szakterületen a jövőben ne bocsáthasson el magyar állampolgárságú munkavállalót. Azt is szorgalmazzuk, hogy a Magyar Kormány által kötött valamennyi „Stratégiai Együttműködési Megállapodás” kerüljön felülvizsgálatra, és azoknak kötelező alkotó eleme legyen a rendezett munkaügyi kapcsolatokat és a foglalkoztatás biztonságát garantáló fejezet.
