Dr. Dávid Ferenc: Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás?
„Több mint 150, nagyrészt indiai vendégmunkás költözött az utóbbi időben berettyóújfalui szállásokra – írja az RTL. A polgármester azt mondja: neki nem szóltak előre a vendégmunkások érkezéséről. Ők nem tudják megtiltani, hogy ilyen történjen, a hatóságok legfeljebb ellenőrizni tudják a munkásszállásokat. Ő mindenesetre azt szeretné, ha a településre csak olyan vendégmunkások érkeznének, akik ott is dolgoznak. Ez most nincs így: az ott élő vendégmunkások a debreceni BMW-gyár építésén dolgoznak. Egyikük azt mondta: hajnali ötkor kelnek, hatra jön értük a busz, ami az építkezésre viszi őket. Napközben ott dolgoznak és csak este hétre érnek vissza.” (telex.hu)
Rövid jegyzetemben kizárólag a fenti tudósítás utolsó két mondatával foglalkozom, miszerint a vendégmunkások reggel 5 órakor kelnek, 6 órakor indulnak busszal munkahelyükre és este 19 órakor érnek haza.
Az interjúalany viszont arról adott tájékoztatást, hogy csak este 19.00 órára érnek haza a szállóra, ami az általam számolt közlekedési idővel kalkulálva azt jelenti, hogy a vendégmunkások nem 8 órát, hanem ennél jóval többet dolgoznak: az én „matekom” szerint több mint 9 és félórás napi munkaidőt teljesítenek. Rögtön felmerül a kérdés, hogy a többlet-munkaidőt milyen módon és mértékben honorálja a munkáltató? A hét minden napján túlóráztatják a vendégmunkásokat, esetleg a hétvégét is munkával töltik? Természetesen az is válaszra vár, hogy ilyen körülmények között vajon miként valósul meg a slágerszövegben is megörökített „nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás” joggal elvárt követelménye? Innen úgy tűnik, hogy Debrecen környékén sehogy! És máshol?
