Dr. Dávid Ferenc: Vargával és euró nélkül
Varga Mihály pénzügyminiszter a Világgazdaságnak adott hosszú interjújában érintette Magyarországnak az eurózónához való csatlakozásának kérdését is. Az alábbiakban néhány megjegyzésére reflektálok.
„A magyar kormány álláspontja következetes ebben az ügyben: az uniós csatlakozásunkkor vállaltuk az euró bevezetését, de a csatlakozás helyes időpontjának kiválasztását alapos mérlegelésnek kell megelőznie.” (Varga Mihály)
A magyar kormány (és a Magyar Nemzeti Bank) álláspontja nem következetes, hanem értelmetlenül konok. Hazánk csaknem húsz éve tagja az EU-nak, de még soha ilyen távol nem voltunk a közös fizetőeszköz bevezetésétől, mint most. Vállalni tehát vállaltuk az euró rendszeresítését, de vállalásunkat nem teljesítjük, hanem húzzuk-halasztjuk. Orbánnak, Vargának és Matolcsynak 13 éve (!) volt az „alapos mérlegelésre”, ez az időtartam úgy tűnik nem volt elég a döntéshez. A következmény pedig közismert: magyar euró nincs, és ebben a kormányzati ciklusban vélhetően nem is lesz! Csak emlékeztetésül: Horvátország 2013. július 1. napjától az EU és 2023. január 1. napjától az eurózóna tagja. Kilenc és fél év elég volt nekik ahhoz, amire nekünk két évtized is kevésnek bizonyult! Gondolom, ők is jól megfontolták a sordöntő lépést, csak úgy, mint oly’ sokan mások. Még ebben az évtizedben Románia (és Bulgária) is beáll a sorba, így aztán hét szomszédunk közül ötben hamarosan az euró lesz a hivatalos fizetőeszköz.
„Érdemes viszont hangsúlyozni, hogy az euró nem csodaszer, nem ettől lesz jobb vagy rosszabb egy gazdaság állapota. Ami igazán számít, az a gazdaságpolitika minősége és hatékonysága.” (V.M) Soha egyetlen magyar európárti közgazdász/üzletember nem mondta, hogy a közös fizetőeszköz varázserővel bíró orvosság, amely azonnali gyógyír a magyar gazdaság összes bajára (alacsony hatékonyság, gyenge versenyképesség, korszerűtlen iparszerkezet stb.) Azt viszont sokan és sokszor hangsúlyoztuk, hogy az árak, a bérek és a teljesítmények objektív összehasonlítását jól szolgálná, a pénzügyi kiszolgáltatottságunkat csökkentené és multilaterális elszámolásainkat jelentősen egyszerűsítené az euró bevezetése, arról nem is beszélve, hogy megszüntetné a Magyar Nemzeti Bank már szinte beteges árfolyampolitikáját és nagyban segítené a magyar gazdaság európai integrálódását.
„Gondolkozni kell a lehetőségen, de kapkodnia a kormánynak ebben a kérdésben nem szabad.” (V.M.) Egyetértek a miniszterrel: semmiféle kockázatos kalandba nem szabad belevinni az országot. Soha senki nem bíztatta a Fidesz vezette kormányt kalandorpolitikára, de két évtized toporgás/filozofálás/ábrándozás után talán nem eszement és hirtelen döntés, ha egy ország, amely érték -és érdekalapú közösséget vállalt a kontinens 26 másik országával, úgy határoz, hogy megfelelő felkészülés után végre kapcsolódik a közös pénzügyi szisztémához, az eurózónához. Kapkodni most sem kell, gyorsítani viszont annál inkább! Nem viszi előre a csatlakozás ügyét, hogy Matolcsy György szerint „mindenki rosszul járt, aki az eurót átvette, és az nyert, aki megtartotta a nemzeti valutáját.” Az álomhajhász bankelnök bizonyára nem tudja, hogy az eurót alkalmazó Benelux államok, Finnország és Ausztria nem tartoznak a vesztesek közé, ellenkezőleg: a világelit részei. Az viszont megbocsájthatatlan „bűnük”, hogy nem a magyar utat követik……
