Dr. Dávid Ferenc: Szégyen
Az Európai Parlament (EP) június 1-jei plenáris ülésén újabb állásfoglalást készül elfogadni a magyarországi jogállamiság helyzetéről és a befagyasztott uniós forrásokról. Az ötpárti határozati javaslat lapunkhoz eljutott tervezete megkérdőjelezi, hogy Magyarország képes lesz-e hitelesen ellátni az EU Tanácsának soros elnöki tisztségét 2024-ben, miközben megsérti az EU alapvető értékeit és nem tartja magát a lojális együttműködés elvéhez. (nepszava.hu)
Köztudott, hogy hazánk jövő év második felétől tölthetné be az EU Tanács soros elnöki tisztségét, de most úgy tűnik, hogy ez kérdésessé vált. Szégyen, hogy 19 évvel az EU-hoz csatlakozásunkat követően ez egyáltalán felmerülhet, függetlenül attól, hogy milyen döntés születik majd.
Egy ország, amely háborús zónával határos, amely versenyképtelen és gazdasági recesszióval küzd, amelyet vágtató infláció, zsugorodó termelés és mérséklődő fogyasztás sújt, amelyben csökkenő reálbérekkel és magas költségvetési hiánnyal, illetve súlyos államadósággal kell számolni, nos ez az ország ismét a kontinentális közösség „fekete báránya” lett. Tudom, hogy sokaknak nem tetszik, hogy „országot” írok, de sajnos a hatalmon lévő politikai vezetőink tevékenysége alapján ítélnek meg mindannyiunkat. Olvassák csak fentebb! Azt rögzítik, hogy Magyarország alkalmatlan a soros elnökségre. Gyorsan tisztázzuk: nem Magyarország, hanem Magyarország kormánya képtelen hiteles módon ellátni az EU Tanácsának soros elnöki tisztét. Szörnyű kimondani, de pillanatnyilag – formálisan – az Orbán kabinet képviseli hazánkat az EU politikai színpadján. Orbánék dicstelen szereplése alapján kaphatjuk sajnos azt a gyalázatos minősítést, hogy alkalmatlanok vagyunk. Célszerű hangsúlyosan rögzíteni: nem Magyarország, hanem Orbán és csapata alkalmatlan a feladat tisztességes elvégzésére.
Hazánk a 27 tagú család egyik szegény tagjaként folyamatosan kedvező hitelt, helyreállítási juttatást és pályázati forrást követel a család normálisan viselkedő államaitól, miközben állandóan nehezíti a nagy família életét. Orbán és társai ostobán játszanak, hiszen nem a veszedelmes ellenfeleket (Oroszország, Belorusszia) gátolják jogszerűtlen és aljas cselekvéseikben, hanem például a demokratikus Svédország NATO-csatlakozását. Az Orbán-brigád sportszerűtlenül játszik, hiszen eladja/feladja közös értékeinket és rendületlenül rugdossa a csapattársakat (USA, Ausztria stb.) Nem csoda tehát, hogy a várva várt „pénzeső” nem éri el Magyarországot, az EU tagállamok többsége megelégelte az elfogadhatatlan viselkedést.
Nem ragozom tovább, már csak egy rövid megjegyzés. Az Európai Unió több évtizedes történetében még soha fel nem merült és ebből eredően nem is fordulhatott elő, hogy egy teljes jogú tagállamot megfosszanak a soros elnöki poszt betöltésének lehetőségétől. Ez most bekövetkezhet. Elismerés és pénzügyi támogatás helyett maradt nekünk a szégyen és a megaláztatás.
