Dr. Dávid Ferenc: Orbán vezényel, a Pedagógus Kar igazodik
Törvény erejénél fogva 2014 nyarán alakult meg a Nemzeti Pedagógus Kar (NPK). A nyolc évvel ezelőtt létrejött testület Horváth Pétert választotta elnökévé, aki a győri Révai Miklós Gimnázium igazgatójaként került a testület élére. Horváth igazgató úr azóta is betölti ezt a magas tisztséget. A köztestület „kényszersorozáson” alapul, a tagság nem önkéntes. („A Nemzeti Pedagógus Kar az állami és önkormányzati fenntartású köznevelési intézményekben pedagógus-munkakörben közalkalmazottként foglalkoztatottak önkormányzattal rendelkező köztestülete. A Kar tagja az a pedagógus, aki az állami és önkormányzati fenntartású köznevelési intézményekben pedagógus-munkakörben történő foglalkoztatásra szóló kinevezést kapott.”
Nincs tehát vita: aki állami vagy önkormányzati iskolában tanít, az automatikusan tagja a köztestületnek. Az egyetlen pozitívum, amit el lehet mondani, hogy a besorozott tanároknak nem kell tagdíjat fizetniük, az állam nagyvonalúan gondoskodik saját gittegylete fenntartásáról. Van ám Elnöksége, Felügyelő Bizottsága és Etika Bizottsága is, a szervezet él és virul, értékelhető teljesítménye persze nincs. Nem is lehet, hiszen az Orbán rezsim azzal a céllal hozta létre, hogy nevesítve legyen egy engedelmes és meghunyászkodó hivatalos tárgyaló partner, amelynek képviselői nem vitatkoznak, nem elégedetlenkednek, és főleg nem követelnek semmit. Ezzel a húzással összhangban az oktatási kormányzat elkerüli az önkéntes tagságon alapuló – esetleg harcos - pedagógus szakszervezeteket (PSZ, PDSZ stb.) mondván, hogy ők kizárólag a százszázalékos lefedettséggel rendelkező NPK-val tárgyalnak, a valódi munkavállalói érdekvédelmi szervezetekkel nem. Az NPK szerepe és létének indoka nagyon hasonlít a Magyar Kereskedelmi és Iparkamaráéhoz: állami szolgálat, kötelező regisztráció, megbízható és hűséges kormányszolgálatra vállalkozó elnök (Parragh László).
A szombati (december 10-i) kabinetülésről készített fotókról vált csak ismertté, hogy Horváth igazgató/elnök úr a köznevelésért felelős államtitkár (Maruzsa Zoltán) társaságában részt vett a kormányülésen. Bizonyára egyetértően bólogathatott Horváth elnök úr kenyéradója minden javaslatára, hiszen ezért hívták oda, és nem azért, hogy javaslatokat tegyen. Maruzsa és Horváth jelenléte arra utal, hogy az oktatás ügye is napirendre kerülhetett szombaton, de erről semmilyen információnk nincs. A hivatalos kommüniké szerint: „a miniszterek gazdasági és energiabiztonsági ügyekről tárgyalnak. Néhány napja életbe lépett a brüsszeli olajszankció, amely egész Európában, így Magyarországon is érezteti hatását, egész Európában szankciós energia- és benzinárak vannak.” (MTI) Akkor mit is kerestek ezek az urak a Várban? Csak nem olajügyekben adtak tanácsokat?
Berendelték tehát Maruzsát és Horváthot a Karmelita kolostorba, de az ország nyilvánossága – köztük másfélszázezer pedagógus és több millió szülő – nem tudhatja, hogy miről is tárgyalt a Nemzeti Pedagógus Kar simulékony vezetője és az oktatási államtitkár. A sajtó megkeresésére Horváth nem válaszolt, de a két legnagyobb pedagógus szakszervezet vezetőjét sem informálta a szombati tárgyalás eredményeiről.
Hétfőn délután aztán nagy nehezen és kurtán megnyikkant az NPK-elnöke: „Nem volt szó a mostani dolgokról, se a tüntetésekről, se a hőfokokról az iskolákban.” Ha tényleg nem tárgyaltak aktuális témakörökről (bérek, munkakörülmények, tantervek, diákok túlterheltsége, polgári engedetlenség stb.) akkor ismételten felteszem a kérdést: milyen megfontolásból ment a Karmelitába a Pedagógus Kar első számú vezetője?
Mindenki tudja, hogy óriási feszültség van az oktatási ágazatban, de az igazi és hiteles munkavállalói szerveződésekkel – amelyek képviselőit „természetesen” nem hívták meg a szombati szeánszra – továbbra sem áll szóba a kormányzat, és még csak arra sem méltatják a szakszervezeti vezetőket, hogy közöljék velük a határozatokat. A Pedagógus Kar elnöke ezt a cinikus és elfogadhatatlan kormányzati magatartást szolgai módon követi, és elégedetten mosolyog a kolostori dolgozó szobában, előbb hallgat majd később semmitmondó nyilatkozatot tesz Nem áll ki az igazságtalanul elbocsájtott pedagógusokért, és egy könnyet sem ejt a halódó köznevelés sírja felett. Semmibe veszi, és kiszolgáltatott helyzetbe hozza társait, sokkal kifizetődőbb számára a végrehajtó hatalom korifeusaihoz dörgölődzni. Miután gyakorló pedagógusról van szó, érteni fogja üzenetemet. Tanár úr! Nyolcéves teljesítményére csak elégtelen osztályzat adható!
