Dr. Dávid Ferenc: Orbán hazug beszéde
(Részletek a „20 ÉVES A SZÉCHENYI KÁRTYA PROGRAM” JUBILEUMI RENDEZVÉNYEN elhangzott miniszterelnöki beszédből)
„Ami bennünket, magyarokat illet ebben az európai összefüggésben, a legnagyobb munka, amiben most vagyunk a pénzügyminiszter úrral együtt, a 2023-as költségvetés. Van egy 2023-as költségvetése Magyarországnak, hiszen a parlament a szokásos rendben ezt július elsejéig elfogadta. Július elseje óta azonban történt egy s más a magyar meg az európai gazdaságban, tehát veszélyhelyzeti rendeletalkotás formájában hozzá kell igazítanunk a költségvetést a jelenlegi helyzethez.” (Orbán)
Már nyáron pontosan tudni lehetett, hogy a 2022. derekán elfogadott – és a 2023. évre vonatkozó – állam költségvetés egyetlen mondata, egyetlen bázisszáma sem igaz. Gondoljon csak arra a kedves olvasó, hogy a központi büdzsére vonatkozó törvényben 377,1 Ft/EUR tervezett árfolyam szerepel, és a jövő évre mindössze 5,2 százalékos inflációval számolt a kormány. A teljes ellenzék – élén a Demokratikus Koalícióval – kérve-kérte a Fidesz-KDNP-s honatyákat, hogy halasszák el az egyik legfontosabb jogszabály megszavazását, és akkor tűzzék majd az Országgyűlés napirendjére, amikor valamelyest tisztábban látunk. Orbán vezérletével még a nyári ülésszakon „áthajtották” a parlamenten a jövő évi költségvetést, most pedig megtudhattuk, hogy a veszélyhelyzet meghosszabbításával – és a Parlament megkerülésével – a kormányfő és a pénzügyminiszter („rendelet formájában”) saját hatáskörben módosítják ezt a mindenki számára nagyon fontos jogszabályt. Orbán most eljátssza az ártatlant és sajnáltatja magát („július elseje óta azonban történt egy s más”) holott mindenki tudta (ő is), hogy az öt hónapja törvényerőre emelt költségvetési előirányzat már az elfogadás pillanatban csupán értéktelen, és hamis tartalmú papírhalmaz volt.
„Az a vezérfonal, amit most mi követünk, az a gondolat, hogy miután nincs új európai gazdasági struktúra, útkeresés van, ezért nem hagyatkozhatunk magunkon kívül senki másra. Tehát nekünk saját mentőcsónakot kell találnunk a 2023-as évre. Ha ülünk és várunk, és azt várjuk, hogy a most fölszámolt kötődésekkel rendelkező, csekély, de azért gazdasági növekedést eredményező európai gazdasági szerkezet helyett valaki más majd kitalál egy újat, és abból mi levezetjük, hogy nekünk, magyaroknak mit kell csinálni, tehát ha ezt az utat akarnánk bejárni, akkor biztos, hogy elvesztenénk a 2023-as évet. És nagyon ritka az az eset, amikor valaki más a mi érdekeinkből kiindulva talál ki nekünk egy jó programot. Tehát nekünk egy saját mentőcsónakra kell számítanunk, illetve egy saját mentőcsónakot kell Magyarország, a magyar gazdaság számára megépítenünk. Olyan mentőcsónakot, amely egyszerre képes megvédeni a lakosságot az energia- és élelmiszerárak elszabadulásától, és képes fönntartani a magyar cégek működőképességét.” (Orbán)
E sorok olvasásakor elhagyott a béketűrésem. Hónapok óta tart a szégyenteljes alkudozás az EU-s forrásokért. Minden fillére szüksége van a magyar gazdaságnak és társadalomnak, erre november 29-én, - a kudarccal felérő redukált forrásbiztosítás bejelentésének napja (november 30.) előtt - arról elmélkedett a kormányfő, hogy miként fogjuk a saját utunkat járni a magunk által barkácsolt lélekvesztővel! Viharos tengeren fogunk bóklászni a léket kapott csónakunkkal? Éppen most derült ki, hogy nincs önálló magyar út, illetve amelyet Orbán választott, az abszolút kudarcra van ítélve. Az EU által biztosított pénzügyi eszközök nélkül Magyarország „hajókázásra” képtelen, és most éppen a süllyedés állapotában van.
Az ipari termelői árak 2022. októberében az egy évvel korábbihoz képest 41,7, az előző hónaphoz viszonyítva 3,7%-kal emelkedtek, az éves fogyasztói árnövekedés (infláció) üteme meghaladja a 20 százalékot, ezen belül az élelmiszer-árak, több mint 40 százalékkal növekedtek tizenkét hónap alatt. A termelői szektorban, a bolti és vendéglátó kereskedelemben vállalkozók tízezrei „térdelnek le”, de Orbán még ekkor is optimista frázisokat puffogtat, és mentőladikot tervez fabrikálni! Beszéde vége felé aztán Orbán nagyot vált.
„Ennek a hatalmas pénzügyi tehernek egy részét el kell vinnie a gazdaságnak, a másik részét pedig el kell vinnie a költségvetésnek. Ezért van az, hogy mindenfajta pénzosztásra vonatkozó, egyébként jogos igényt csak rendkívül visszafogottan tudunk a következő évben figyelembe venni, mert minden forint, ami létrejön, be kell, hogy menjen a rezsivédelmi alapba, mert ott nekünk elő kell állítani körülbelül 2.000, a tavalyi évhez képest plusz 2.000 milliárd forintot. Ezért én értem például az Önök által fölvetett javaslatot a minimálbértárgyalásokon, hogy meg tudnak egyezni a munkavállalókkal a minimálbérben, ha mi is csökkentjük a tb-járulékot. De én nem tudom csökkenteni, mi nem tudjuk csökkenteni a tb-járulékot, mert a falnál vagyunk már, nincs hova hátrálni. Lehetetlen, hogy a magyar költségvetés a 2023-as évben bármilyen járulékcsökkentést ki tudjon gazdálkodni amellett, hogy fönn kell tartania a rezsivédelmi intézkedéseket. Ez pénzügyileg egész egyszerűen nem jön ki.” (Orbán)
Persze, hogy pénzhiány van, naná, hogy elfogyott a zsozsó. Tavaly nyáron indult a választási dorbézolás, amely egészen 2022. április 3-ig tartott. A kormányfő ünnepi szónoklat keretében tájékoztatta - a jövőbe aggodalommal tekintő és joggal szorongó – magyar társadalmat, hogy bizony „szűk esztendő” következik és mindenki húzzon egyet a nadrágszíjon: kisvállalkozó, munkavállaló és kisnyugdíjas egyaránt. Ez az üzenet azt is jelenti, hogy a kormány nem tudja (nem akarja?) elősegíteni a jövő évet érintő bértárgyalások sikerét, pillanatnyilag nem érdekli, hogy a munkaadók és a munkavállalók egyezségre képesek-e jutni. Ha nem lesz bérmegállapodás, akkor majd Orbán – saját hatáskörben – meghatározza a minimálbér és garantált bérminimum 2023-as értékét. Milyen gondos, takarékos és körültekintő ember a mi miniszterelnökünk: ha nincs parlamenti választás, rögtön spórolni kezd! Rajtunk!
„Ide illik a záró gondolat, amit Széchenyitől ollóztam ki. Ezt a közgazdászok talán kevésbé szokták olvasni, vagy kevésbé akad meg a szemük a Hitel című mű ezen során, mert mindenki alapvetően ezt egy gazdasági műnek tekinti, mégiscsak a hitelről szól, de van ott azért egy-két gondolat, amely a hitel és a gazdaság működése mögött meghúzódó társadalmi föltételekről szól. Ide idézem most ezt a mondatot: „Ezen Hitelnél” – itt a Hitel nagybetűvel értendő, tehát a könyvről van szó – „pedig még mélyebben fekszik valami” – mondja Széchenyi – „a hitel tágasabb értelemben. Tudniillik: hinni s hihetni egymásnak.” Ez az életösztön, amiről beszéltem, baj idején a magyarok hihetnek és hinniük is kell egymásban.” (Orbán)
A magyarok hisznek Széchenyinek, és hisznek egymásnak. De van valaki, akinek már egy szavát sem hiszik el……
