Dr. Dávid Ferenc: Nemzeti Sport után Állami Sport
A 2022. szeptember 30-án megjelent Magyar Közlönyből megtudhattuk, hogy a magyar állam megvásárolta a Nemzeti Sport kiadói jogait a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) tulajdonában lévő Mediaworks Hungary Zrt.-től, a legnagyobb magyar lapkiadó-vállalattól. A Mediaworks még a nyáron létrehozott egy vagyonkezelő-céget - az N.S. Média és Vagyonkezelő Kft.-t , - amelyet célzottan a sport-napilaphoz kapcsolódó kiadói jogok kezelésével bízott meg. Ennek a vállalatnak a tulajdonosi jogai kerültek most át az államhoz. Egyszerűbben: Nagy Márton miniszter döntése értelmében, az állami tulajdonú Nemzeti Sportügynökség Nonprofit Zrt. megvásárolta a Nemzeti Sport tulajdonjogát.
A Nemzeti Sport példányszáma a Magyar Terjesztés-ellenőrzési Szövetség (MATESZ) adatai alapján óriásit esett az elmúlt években: 2018 első negyedévében még közel 32 ezer darab volt, az idei első negyedévben azonban mindössze 19.600. A második negyedévben további 1.500-zal, azaz több mint 7 százalékkal csökkent a példányszám. A forint elmúlt időszakbeli drámai gyengülése, az energiaköltségek emelkedése és az egyre növekvő papír- és nyomda, valamint terjesztési költségek miatt, illetve az egyre rosszabb anyagi helyzetben lévő állampolgárok és a digitalizáció következtében egyaránt tovább eső példányszámokkal, azaz várhatóan csökkenő bevételekkel számolhat a lap. Sajnos nem sikerült megtudni, hogy a Nemzeti Sport előállítása – mint önálló sajtótermék – jelenlegi példányszámával nyereséges vállalkozásnak minősíthető-e, vagy a folyamatos piacvesztés már veszteség termeléséhez vezetett. Az viszont biztos, hogy hirtelen megjelent a jóságos „állambácsi”, kirántott a mellényzsebéből 3 milliárdot és megmentette a lapot, mondván: „a jövőre 120 éves Nemzeti Sport Magyarország legrégebben megjelenő nyomtatott sportnapilapja, amely a jövőben továbbra is nyomtatott és online formában jelenik meg. A tulajdonosváltással a napi munka nem változik, továbbra is a jelenlegi szerkesztőség viszi a lapot.” Tehát minden marad a régiben, „a napi munka nem változik”, a tulajdonváltással további pénzeszközöket injekciózhatnak a rendszerbe, az állam védőszárnya alatt abszolút ellenőrizetlenül.
Emlékeim szerint más sajtótermékkel nem volt ilyen kegyes és nagyvonalú a kormányzat: nívós napi-heti- és havilapok tucatját hagyta megsemmisülni a végrehajtó hatalom, mentőövet egyiknek sem dobott. A 3 milliárd forintos Sport-vételár a Vodafone-felvásárláshoz szükséges 715 milliárd forinthoz képest persze bagatell összegnek nevezhető, bár egy budapesti kerület vagy egy vidéki nagyváros költségvetésében akár jelentős summának is tekinthető. A Nemzeti Sport államosítása ugyanolyan értelmetlen pénzszórás, mint a Vodafone-ügylet, csak a vételárat tekintve van jelentős különbség.
Rendkívül bosszantó és felháborító, hogy egy gazdasági és társadalmi válság küszöbén ismét felelőtlenül és ésszerűtlenül herdálják el a milliárdokat, most csupán azért, hogy a miniszterelnök kedvenc napilapja életben maradhasson. Üzleti alapon és nyereségesen képtelenek voltak Nemzeti Sportot nyomtatni, erre gyorsan belépett az állam, és közpénzből segítséget nyújtott a halódó sajtótermék megmaradásához. Magyarul: megint veszteség finanszírozásra fordították az adófizetők pénzét, akkor, amikor sajnálatosan igazi kulturális értékek is veszendőbe mennek.
Az elkövetkező hetekben-hónapokban az egyre súlyosodó krízis miatt sportlétesítmények sokaságát fogják bezárni, lesznek olyanok is, amelyekre végleg lakat kerül. Néhány vidéki tanuszoda, edzőterem, fedett pálya vagy kisebb sportcsarnok ebből a 3 milliárdból biztosan megmenthető lenne. De nem! Első és legfontosabb, hogy a Főnök reggeli „friss és ropogós” Nemzeti Sportja – még külföldön is (!) – minden nap az asztalán legyen. Papíron már sportnemzet vagyunk. És a valóságban?
Dr. Dávid Ferenc
gazdasági árnyékminiszter
