Rós ha-sána az év feje, a zsinagógai újév. „A hetedik hónapban, a hónap első napján ünnepetek legyen néktek, emlékeztető kürtzengéssel, szent gyülekezéssel.” – mondja e napról Mózes harmadik könyve. Nehámiás könyve 8. részének 10. verse pedig arra szólít, hogy „Menjetek, egyetek kövért és igyatok édest és küldjetek belőle részt annak, a kinek semmi nem készíttetett, mert szent e nap a mi Urunknak”.
Ez a nap jóm hárát olám, a világ születésének napja. Ezen a napon fejezte be az Úr a teremtés nagy művét. Az ünnepet megelőzően azonban elmegy a Teremtő kedve a világ újjáteremtésétől, a kürtzengés, a sófár hangja veszi rá őt arra, hogy továbbra is fenntartsa teremtményeit. A zsidó hagyomány tehát világosan utal rá, hogy az Örökkévaló számít teremtményeire, ránk, emberekre a világ megújításában.
Ez a nap azonban jóm hádin, az ítélkezés, a számadás napja is. Az Úr e napon az előtte fekvő három könyv közül az egyikbe az igazakat írja be életre, a másikba a rosszakat halálra, legtöbbünket pedig a harmadikba: azokat, akik felől még nem dönt, inkább ad nekik egy év haladékot a megjavulásra.
Amikor tehát a zsinagógai újév alkalmából a hagyományos héber köszöntéssel fordulok zsidó honfitársaimhoz, kívánom, hogy az 5782-ik év hazánk megújulásának éve legyen: zsidók és nem zsidók közös akarattal és az Örökkévaló áldásával teremtsünk új világot. Olyat, amiben szabadon, félelem nélkül élhet mindenki hitét, vallását, meggyőződését követve, és emiatt semmiféle hátrány nem érheti. Olyat, amiben ember és ember között nincs más különbség, mint amit a Teremtő tett közöttük. Olyat, ahol a rasszizmussal, az antiszemitizmussal szembeni zéró tolerancia nem csak szólam, hanem következetesen és szigorúan érvényesített elv. Olyat, ahol mindenki számadással tartozik az elmúlt években országunk, mindannyiunk ellen elkövetett bűneiről. És olyat, ahol a javakból részt küldenek annak, akinek semmi nem készíttetett.
Lesáná tová tikátévu – Jó évre legyetek beírva!
Dobrev Klára
a Demokratikus Koalíció miniszterelnök-jelöltje
