Az MTV és az RTL Klub korábbi műsorvezetője, az egykori kvízmester, manapság a DK elnökségi tagjaként tevékenykedik. Interjú Vágó Istvánnal.
Mindenki a kvízműsoraiból ismeri, hogyan jött az indíttatás a politika irányába?
1975-ben jelentkeztem a Riporter kerestetik!-be, de engem nem a vetélkedők vonzottak. Elsősorban azért jelentkeztem, mert engem a közélet érdekelt. Előttem egy heti politikai műsor, A hét lebegett, oda szerettem volna szerkesztőnek bekerülni. Nem tartottam magam túlságosan képernyőképesnek, de végül is nem keltettem elemi erejű felháborodást a nézők körében, így hát Vitray Tamás megkérdezte, hogy lenne-e kedvem egy barkochba-vetélkedőt vezetni, és ezzel gyakorlatilag be is skatulyáztam magam a vetélkedők világába. Noha engem továbbra is a közélet érdekelt, de ekkoriban ezen külpolitikát értettek – belpolitikáról, ellenzékről, választásról, demokratikus szabadságjogokról, emberi jogokról semmit sem hallottunk. Mivel én vegyészmérnöki, külkereskedelmi háttérrel rendelkeztem, ezért majdnem természetes lett volna, hogy külgazdasággal foglalkozzam, de mint említettem, rám csapódott a skatulya fedele. Még egy kósza próbálkozásom volt a belpolitika irányában, de ahogy Baló György, a belpolitikai műsorok akkori vezetője mondta, az arcomhoz addigra már túlságosan kötődtek a vetélkedők.
A rendszerváltás idején újra késztetést éreztem, hogy liberálisként beszálljak a közéleti vitákba, ám az alkalmazottainak nem pártatlan megnyilvánulásait a köztelevízió – egyébként helyesen – nem vállalta volna, mert egy idIMG_15911eális közszolgálati médiumban nem szerencsés, ha egy műsorvezető kinyilvánítja saját preferenciáit. A kereskedelmi televízióknál még kevésbé szeretik, ha valaki politizál, mert az megosztja a nézőket. Erre a TV2-nél és az RTL-nél is nagyon ügyeltek: pénzben mérhető veszteségeket okozott volna, ha nézők nagyobb csoportjai elfordulnak egy-egy műsortól a politika nézeteik miatt.
A Legyen Ön is Milliomosnál nem is igen lett volna erre felület.
Általában a vetélkedőkben nem, de a kérdések közül én azokat kedveltem – és a kérdésírókat is arra buzdítottam, hogy valamit adjunk át az európai típusú gondolkodásból és foglalkozzunk közéleti témákkal is.
Sikerült?
Igen! Nem volt könnyű rajtakapni, de én tudom, hogy mit miért akartam egy műsorban megbeszélni. Ez így ment a 2000-es évek derekáig, amikor is készült velem egy hosszabb interjú a Playboy-ban, ahol konkrétan rákérdeztek, hogy miért nem megyek el többé Fábry Sándor műsorába. Azt követően, hogy emlékezetes módon leköpte az akkori miniszterelnök fényképét, úgy gondoltam, hogy én ehhez nem asszisztálok, nem megyek be többet a show-jába…
Az RTL felé nem volt kötelezettsége, hogy részt vegyen a csatorna másik műsorában?
De igen. Megbeszéltem a főnökeimmel, akik ezt akceptálták. Ennek nyilvánosan nem adtam hangot, de ily módon nyilvánvalóvá vált, hogy nem azt a vonalat képviselem, amit Sándor. Ezt követően felhívott a Heti Válasz, hogy leülnék-e Fábryval erről és más dolgokról is beszélgetni. Mivel a Playboyban Fábry nem tudott a mondataimra reagálni, úgy tartottam sportszerűnek, ha ezt a vitát elvállalom. Elég nagy port vert fel, és ezzel el is dőlt a sorsom. Abban az évben már többedszer én lettem a legnépszerűbb és leghitelesebb televíziós szereplő, sőt Molnár Gyula MSZP-s újbudai polgármester megpendítette, hogy olyan típusú embert kellene főpolgármesternek jelölni, mint a Vágó… Nos, innentől elindult a népszerűségem erodálódása, tudtam, hogy többet már nem leszek legnépszerűbb televíziós személyiség, polarizálódtak a nézőim. Az RTL ugyanakkor kiállt mellettem, nyilván nem azért, mert politikailag rokonszenveztek velem, hanem mert akkoriban nagyon jó nézettséggel ment a műsor, nem lett volna értelme leállítani.
Megérte a politikai kiállás?
Máshonnan próbálom megindokolni: én a Szkeptikus Társaság elnöke voltam évekig. Az áltudományok, ezotéria ellen harcoló ember olyan, hogy ha hall valami oltári nagy baromságot vagy felháborító igazságtalanságot, esetleg vicces agyamentséget, akkor felhördül, és azt mondja, hogy ez nem mehet így tovább, ez ellen tenni kell. Más csak legyint rá, röhög egyet és továbblép. Én ezzel a szkeptikus lelkülettel kísérem a belpolitikát is: ha én nem mondhatom el, hogy „gyerekek, ez baromság!” – akkor az nekem megfekszi a gyomromat. Nagyon sokáig éreztem rosszul magam, hogy nem szólhatok számomra nyilvánvaló disznóságok miatt, de amióta politikussá vedlettem, ezt önfeledten megtehetem.
Konkrétan a DK-val mikor és hogyan került kapcsolatba?
Ennek a folyamatnak a Magyar Demokratikus Charta volt az előzménye, amely tulajdonképpen előképe volt ennek a pártnak, én ott szóvivő voltam. Demonstrációink és sajtómegjelenéseink is voltak. Sokan vádoltak bennünket azzal, hogy gyurcsányista formáció voltunk, illetve hogy ezt a mozgalmat Gyurcsány alapította. Az első állítás voltaképp igaz, a második nem, de az kétségtelen, hogy elkötelezett ellenzéke voltunk a jelenleg is fennálló rezsimnek, és mivel én Gyurcsány irányvonalával alapvetően egyetértek, így életemben először párttag lettem és tagsági pénzt fizetek – pedig a rendszerváltás előtt és után is bőven lett volna lehetőségem pártokhoz csatlakozni.
Az MTV-s korszakban mennyire volt elvárás, hogy a televíziós szereplők kapcsolódjanak az állampárthoz?
Én semmi ilyet nem éreztem. Erről egy történet: 1976-tól voltam közszolgálati televíziós, akkortól ment a Kicsoda, micsoda? című barkochba műsor élő adásban, és mivel szerettem nagyon aktuális lenni, ezért egy alkalommal fogalomként a Római Birodalom bukását kellett kitalálni, mivel ekkor emlékeztünk meg annak az 1500 éves évfordulójáról. Sikeresen kitalálta a játékos, de amikor kijöttem a stúdióból, láttam, hogy sápadt emberek felajzottan és idegesen rohangáltak fel s alá, miközben a szerkesztőnk azzal nyugtatott mindenkit, hogy „mondtam, hogy nem lesz ebből semmi baj!”. Október 23-án ment az adás, részemről a rávezető segítség pedig úgy szólt, hogy „gondoljon a játékos egy hatalmas birodalomra, amelynek a bukására éppen a mostani évfordulón emlékezünk!” Innentől kezdve minden kérdés áthallásos volt… Élő adásban voltunk, senki sem ellenőrizte a feladványokat, csak nyilván valaki a pártközpontban úgy észlelte, hogy elkezdődött a hangulat- és botránykeltés. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem volt az a merev pártirányítás, amit ma utólag sokan belelátnak. Senki se keresett meg, hogy felesküdjek az MSZMP-re. Vezettem vetélkedőt Ki tud többet a Szovjetúnióról? címmel is – akkor már aIMG_1455zon is nyíltan lehetett gúnyolódni.
Visszaevezve a mai politikára: ha a DK olyan helyzetbe kerülne, hogy szakpolitikai döntéshozói, kormányzati pozícióhoz jutna…
Nem egymaga, nyilván…
… igen, valamilyen módon koalícióban kormányra kerülne, akkor Önnek lenne olyan ambíciója, hogy valamilyen döntéshozói pozíciót elfogadjon, vállaljon?
(nevet) Hát ezt még a Gyurcsány sem kérdezte! De hát miért is ne?
Párton belüli pozíciója olyan, hogy ezt tudja ambicionálni?
Én egy úgynevezett média-munkacsoportnak vagyok egyetlen tagja és vezetője is – nagy valószínűséggel ilyesmire majd akkor lesz szükség, ha egy normális közszolgálati televíziót kell kialakítani ennek a mostaninak a helyén. A médiahatóságot kell normalizálni, mert ma kizárólag fideszes küldöttek ülnek benne. Hogy mondjak egy nagyon aktuális bon-mot-t: a Fidesz minden területen a kétharmadára hivatkozott, és mindenhol 3/3-dal ülnek: az NMHH, az Alkotmánybíróság, a Költségvetési Tanács, sorolhatnám… De hol az egyharmad? Állandóan a kétharmadukra hivatkoznak, és háromharmaddal döntenek.
De bevallom, tanácstalan vagyok. Ha az NMHH-t legitim testületté alakítjuk vissza, nem tudom, mi lenne a megfelelő intézkedés: hozzunk-e létre normális, demokratikus ellensúlyt a hatalommal szemben (a feltett példánkban a mi hatalmunkkal szemben) vagy pedig vegyük át a Fidesz módszerét, azaz erőszakkal, számokkal, trükkökkel, zsarolással büntessük-e a jelenlegi hatalomgyakorlókat. Tudja, mi itt a legfőbb dilemma? A Fidesz mára a közszolgálati televízióból mindenkit kirúgott, aki nem az ő nótáját fújja – ha majd mi jövünk, akkor a jelenlegi gárdát meghagyjuk-e, vagy őket is ugyanúgy eltávolítsuk, ahogy ők tették? És ha megint ők jönnek, akkor újra tisztogatás lesz és új káderek?
Ön mit gondol, mi a válasz?
Nem tudom. Ez egy őrület, ami itt folyik Antall Józsefék óta, amikor már 1990-ben elindult a tisztogatás, és amikor az ellenérdekelt hatalom került pozícióba, megint folytatódott – félek, ezzel nehéz lesz leállni. Én azokat, akiket most látunk a közszolgálati televízióban, nem szívesen látnám egy demokratikus kormány köztelevíziójában.
Ha már kilencvenes évek: azt mondta, az elejétől az SZDSZ-t támogatta. Hol jött a törés?
Megszűnt az SZDSZ. (nevet)
És amikor az SZDSZ 2008-ban kilépett a koalícióból?
Kénytelen volt, miután Gyurcsány leváltotta az egészségügyi minisztert.
Ezután Ön, mint az SZDSZ támogatója, hogy tudott Gyurcsánnyal szimpatizálni?
Én Gyurcsánynak ezt a lépését úgy értékelem, mint kényszerű engedményt az MSZP mainstreamjének annak érdekében, hogy a kormányzás továbbra is lehetséges legyen. Ma már hajlok arra, hogy talán le lehetett volna mondani és új választást kiírni…
2006-ban is…
Akkor nem, de a szociális népszavazás után, 2008-ban igen.
Miért pont ekkor?
Mert ez egy látványos elutasítása volt a kormánynak.
2006-ban is voltak erre utaló jelek…
Milyen jelek? Azért kellett volna akkor lemondani, mert néhány ezren – ki tudja, milyen támogatást érezve a hátuk mögött – autókat gyújtogatva, utcaköveket hajigálva, molotov-koktélokkal, tankkal, barikádokkal ellenálltak a rendőrségi intézkedéseknek? Sietek hozzátenni, hogy kétségtelenül voltak – talán a tévészékháznál korábban elszenvedett megaláztatások kompenzálásaként – túlkapások a rendőrök részéről is, zömüket meg is büntették. 2008-ban viszont már látszott, hogy a választók elfordulnak.
A kétharmad létrejöttében van felelőssége annak, hogy Gyurcsány nem volt képes meghozni a döntést, hogy lemondjon 2008-ban?
Nemrég vágta IMG_1456a képembe Magyar György ügyvéd barátom is egy ATV-s vitaműsorban, hogy „odaajándékoztuk a kétharmadot” a Fidesznek. Ez általános, de igaztalan vád. Az a kétharmad rendkívül összetett okokra vezethető vissza, de van abban valami, hogy korábban le lehetett volna mondani. Viszont a Fidesz állhatatos, aljasságot se nélkülöző, a demokratikus elveket már akkor sutba vágó rágalomhadjárata, a magyar lakosság legrosszabb ösztöneit is előcsalogató taktikájának is döntő szerepe volt ebben.
Megszűnt az SZDSZ, rendben, de mégsem egy másik liberális formációhoz pártolt át. Miért?
Az SZDSZ megszűnése és a Gyurcsány-féle új vonal felemelkedése nem egy időben történt, hanem egymást követően. Én úgy látom, hogy Gyurcsány elképzeléseiben voltaképp van annyi liberális, mint baloldali vonás, ráadásul a DK Európa-párti elképzelései szerintem meggyőzőbbek, mint az azóta felmerült egyéb formációkéi. Ne felejtsük: Svédország, Dánia, Hollandia, Németország rengeteg baloldali és liberális értéket valósított meg. Az én liberális szemléletemet is kielégíteni látszik az, amit a DK képvisel.
Nem gondolkodott azon, hogy visszatérjen a képernyőre?
Elmúltam 66 éves, évek óta nyugdíjas vagyok; úgy döntöttem, hogy ideje új életet kezdeni – és ezt meg is tettem…
A modern televíziózásban lejárt az Önhöz hasonló korú karakterek ideje?
A magyarországi televíziózásban talán igen, de például az amerikai televíziózásban még vannak… talán nem vetélkedőkben, bár a Legyen Ön is Milliomos licenctulajdonosai szerint oda pont egy picit tanárbácsis, picit idősebb, picit meditatívabb karakter kellett. A maiakhoz viszont olyan stílus és felfogás passzol, amilyet most csinálnak – nekem azok nem állnának jól. Tudomásul veszem, hogy most ez a divat, ez a trend, de nem tartom kizártnak, hogy a jövőben az ún. műveltségi vetélkedők is visszajönnek – talán már nem az én életemben.
Egri Jánost előképének tekintette?
Nem, mert teljesen eltérő a karakterünk. Ez a különbség szemmel látható most, amikor a vetélkedőit rendre ismétlik az M3-on. Az én régi produkcióimat nem tudja megnézni, mert azokat nem tűzte műsorára az M3, talán nem véletlenül. Rózsa Gyurinak minden vetélkedőjét leadták, Egriéit is, az enyéimből egyet sem. Az M3 csatorna Facebook-oldalán már régebben érdeklődtem az okok iránt, de nem érkezett válasz…
Most őszintén: a Legyen Ön is milliomos!-ban tényleg nem tudta a kérdések sorrendjét, illetve hogy mi rájuk a helyes válasz?
A lement ezer-valahányszáz adás során nagyon sok esetben mutattam meg a nézőknek, játékosoknak, hogy ugyanaz olvasható az én képernyőmön, mint a játékosén. A YouTube-on is visszakereshetőek ilyen felvételek. Tehát a válaszom az, hogy NEM, nem, nem. Miért nem akarják elhinni?
Na, jó, vissza a politikához. Hogyan képzeli el a DK jövőjét?
A helyzet nemcsak paradox, de nagyon szomorú is: azt mindenki elismeri, hogy a demokratikus ellenzék oldalán egyetlen határozott arcélű és karizmatikus vezető van: Gyurcsány Ferenc. Azt is hozzáteszik – és ezt Gyurcsány is tudja –, hogy az ellene elkövetett karaktergyilkosság következtében még hosszú ideig nem lesz esélye, hogy ezeknek az erőknek a miniszterelnök-jelöltje legyen. Pedig szerintem alkalmas lenne rá… De tudomásul veszem, hogy ez miért és mennyire nehéz. Abban gondolkozom másként, mint a demokratikus oldalon működő sok okos és okoskodó ember, hogy szerintem ez ellen most már tenni kellene: nem tudomásul venni ezt a helyzetet, hanem rámutatni az akkori hamis vádakra, hogy mi miért történt, és hogyan lett Gyurcsány a „patás ördög”. Nem könnyű, de úgy tartom tisztességesnek, ha legalább megpróbáljuk.
Gyurcsány talán magát rángatta ebbe bele, amikor nem mérte föl, hogy hátrébb kellene lépnie…
De miért kellett volna? Ma már közhely, hogy az alkotmánybíróságot múlhatatlan felelősség terheli, amiért a 2008-as ún. „szociális” népszavazás kérdéseit átengedte. Ma azt tapasztaljuk, hogy a különböző népszavazási kezdeményezéseket ilyen-olyan-amolyan okokból nem engedik át. Népszavazást kiírni arról, hogy 300 forintot szeretnénk-e fizetni? Ilyet addig nem látott a vén Európa. De úgy tűnik, többé nem is fog…
Én nem erre gondoltam. Ahogy már korábban utaltam rá, sokkal inkább 2006-ot érzem fordulópontnak az őszödi beszéddel, majd az azt követő szeptember-októberi utcai eseményekkel.
IMG_1490 (1)Az őszödi beszédet nem idézni, hanem meghallgatni kell. Az őszödi beszéd arról szólt, hogy 2004-ben, amikor Medgyessy ment és Gyurcsány jött, az volt a kérdés, hogy most azonnal szakítunk az ígérgetésekkel, fedezet nélküli szociális kiadásokkal, amelyek 2002-től idegen pénzekből növelték az életszínvonalat társadalmi-gazdasági teljesítmény nélkül, vagy kihúzzuk 2006-ig, hogy ne a Fidesz jöjjön. Arról szólt az őszödi beszéd, hogy bár 2004-ben úgy döntöttünk, hogy folytatjuk az addigi hibás politikát a 2006-os győzelem érdekében, mostantól azonban itt az idő, hogy tisztán cselekedjünk. Ebből nagyon sokan azt hallották meg, hogy „hazudunk”. A 2004-es dilemmáról kellene vitatkozni, nem a 2006-os eseményekről. Az őszödi beszéd napján, az őszödi beszéd elhangzását követő kb. két órában Gyurcsány pártja kiállt mellette; a beszéd másnapján már nem. Széles körű párt- (és koalíciós) támogatás nélkül pedig nagyon nehéz kormányozni.
Az SZDSZ volt – minden elkövetett hibájával együtt – a progresszív, a demokratikus, a nyugat felé tekintő, a liberális partner. Azóta számtalan jele van annak, hogy az ős-MSZP-sek ezt akkor sem viselték el. Ha most megnézzük, hogy az MSZP hogyan politizál a DK ellenében, akkor azt látjuk, hogy minden, ami liberális a DK-ban, gyűlölik. Gyurcsány nem véletlenül állt föl és hagyta ott őket, miután nem sikerült elfogadtatnia velük az országgal kapcsolatos vízióját. Személy szerint azt reméltem, hogy sokkal többen fognak vele eljönni az MSZP-ből. Ez nem jött be, nem így történt. Ha valamit, hát ezt sajnálom.
forrás:
corvpol.hu
Az MTV és az RTL Klub korábbi műsorvezetője, az egykori kvízmester, manapság a DK elnökségi tagjaként tevékenykedik. Interjú Vágó Istvánnal.
Mindenki a kvízműsoraiból ismeri, hogyan jött az indíttatás a politika irányába?
1975-ben jelentkeztem a Riporter kerestetik!-be, de engem nem a vetélkedők vonzottak. Elsősorban azért jelentkeztem, mert engem a közélet érdekelt. Előttem egy heti politikai műsor, A hét lebegett, oda szerettem volna szerkesztőnek bekerülni. Nem tartottam magam túlságosan képernyőképesnek, de végül is nem keltettem elemi erejű felháborodást a nézők körében, így hát Vitray Tamás megkérdezte, hogy lenne-e kedvem egy barkochba-vetélkedőt vezetni, és ezzel gyakorlatilag be is skatulyáztam magam a vetélkedők világába. Noha engem továbbra is a közélet érdekelt, de ekkoriban ezen külpolitikát értettek – belpolitikáról, ellenzékről, választásról, demokratikus szabadságjogokról, emberi jogokról semmit sem hallottunk. Mivel én vegyészmérnöki, külkereskedelmi háttérrel rendelkeztem, ezért majdnem természetes lett volna, hogy külgazdasággal foglalkozzam, de mint említettem, rám csapódott a skatulya fedele. Még egy kósza próbálkozásom volt a belpolitika irányában, de ahogy Baló György, a belpolitikai műsorok akkori vezetője mondta, az arcomhoz addigra már túlságosan kötődtek a vetélkedők.
A rendszerváltás idején újra késztetést éreztem, hogy liberálisként beszálljak a közéleti vitákba, ám az alkalmazottainak nem pártatlan megnyilvánulásait a köztelevízió – egyébként helyesen – nem vállalta volna, mert egy idIMG_15911eális közszolgálati médiumban nem szerencsés, ha egy műsorvezető kinyilvánítja saját preferenciáit. A kereskedelmi televízióknál még kevésbé szeretik, ha valaki politizál, mert az megosztja a nézőket. Erre a TV2-nél és az RTL-nél is nagyon ügyeltek: pénzben mérhető veszteségeket okozott volna, ha nézők nagyobb csoportjai elfordulnak egy-egy műsortól a politika nézeteik miatt.
A Legyen Ön is Milliomosnál nem is igen lett volna erre felület.
Általában a vetélkedőkben nem, de a kérdések közül én azokat kedveltem – és a kérdésírókat is arra buzdítottam, hogy valamit adjunk át az európai típusú gondolkodásból és foglalkozzunk közéleti témákkal is.
Sikerült?
Igen! Nem volt könnyű rajtakapni, de én tudom, hogy mit miért akartam egy műsorban megbeszélni. Ez így ment a 2000-es évek derekáig, amikor is készült velem egy hosszabb interjú a Playboy-ban, ahol konkrétan rákérdeztek, hogy miért nem megyek el többé Fábry Sándor műsorába. Azt követően, hogy emlékezetes módon leköpte az akkori miniszterelnök fényképét, úgy gondoltam, hogy én ehhez nem asszisztálok, nem megyek be többet a show-jába…
Az RTL felé nem volt kötelezettsége, hogy részt vegyen a csatorna másik műsorában?
De igen. Megbeszéltem a főnökeimmel, akik ezt akceptálták. Ennek nyilvánosan nem adtam hangot, de ily módon nyilvánvalóvá vált, hogy nem azt a vonalat képviselem, amit Sándor. Ezt követően felhívott a Heti Válasz, hogy leülnék-e Fábryval erről és más dolgokról is beszélgetni. Mivel a Playboyban Fábry nem tudott a mondataimra reagálni, úgy tartottam sportszerűnek, ha ezt a vitát elvállalom. Elég nagy port vert fel, és ezzel el is dőlt a sorsom. Abban az évben már többedszer én lettem a legnépszerűbb és leghitelesebb televíziós szereplő, sőt Molnár Gyula MSZP-s újbudai polgármester megpendítette, hogy olyan típusú embert kellene főpolgármesternek jelölni, mint a Vágó… Nos, innentől elindult a népszerűségem erodálódása, tudtam, hogy többet már nem leszek legnépszerűbb televíziós személyiség, polarizálódtak a nézőim. Az RTL ugyanakkor kiállt mellettem, nyilván nem azért, mert politikailag rokonszenveztek velem, hanem mert akkoriban nagyon jó nézettséggel ment a műsor, nem lett volna értelme leállítani.
Megérte a politikai kiállás?
Máshonnan próbálom megindokolni: én a Szkeptikus Társaság elnöke voltam évekig. Az áltudományok, ezotéria ellen harcoló ember olyan, hogy ha hall valami oltári nagy baromságot vagy felháborító igazságtalanságot, esetleg vicces agyamentséget, akkor felhördül, és azt mondja, hogy ez nem mehet így tovább, ez ellen tenni kell. Más csak legyint rá, röhög egyet és továbblép. Én ezzel a szkeptikus lelkülettel kísérem a belpolitikát is: ha én nem mondhatom el, hogy „gyerekek, ez baromság!” – akkor az nekem megfekszi a gyomromat. Nagyon sokáig éreztem rosszul magam, hogy nem szólhatok számomra nyilvánvaló disznóságok miatt, de amióta politikussá vedlettem, ezt önfeledten megtehetem.
Konkrétan a DK-val mikor és hogyan került kapcsolatba?
Ennek a folyamatnak a Magyar Demokratikus Charta volt az előzménye, amely tulajdonképpen előképe volt ennek a pártnak, én ott szóvivő voltam. Demonstrációink és sajtómegjelenéseink is voltak. Sokan vádoltak bennünket azzal, hogy gyurcsányista formáció voltunk, illetve hogy ezt a mozgalmat Gyurcsány alapította. Az első állítás voltaképp igaz, a második nem, de az kétségtelen, hogy elkötelezett ellenzéke voltunk a jelenleg is fennálló rezsimnek, és mivel én Gyurcsány irányvonalával alapvetően egyetértek, így életemben először párttag lettem és tagsági pénzt fizetek – pedig a rendszerváltás előtt és után is bőven lett volna lehetőségem pártokhoz csatlakozni.
Az MTV-s korszakban mennyire volt elvárás, hogy a televíziós szereplők kapcsolódjanak az állampárthoz?
Én semmi ilyet nem éreztem. Erről egy történet: 1976-tól voltam közszolgálati televíziós, akkortól ment a Kicsoda, micsoda? című barkochba műsor élő adásban, és mivel szerettem nagyon aktuális lenni, ezért egy alkalommal fogalomként a Római Birodalom bukását kellett kitalálni, mivel ekkor emlékeztünk meg annak az 1500 éves évfordulójáról. Sikeresen kitalálta a játékos, de amikor kijöttem a stúdióból, láttam, hogy sápadt emberek felajzottan és idegesen rohangáltak fel s alá, miközben a szerkesztőnk azzal nyugtatott mindenkit, hogy „mondtam, hogy nem lesz ebből semmi baj!”. Október 23-án ment az adás, részemről a rávezető segítség pedig úgy szólt, hogy „gondoljon a játékos egy hatalmas birodalomra, amelynek a bukására éppen a mostani évfordulón emlékezünk!” Innentől kezdve minden kérdés áthallásos volt… Élő adásban voltunk, senki sem ellenőrizte a feladványokat, csak nyilván valaki a pártközpontban úgy észlelte, hogy elkezdődött a hangulat- és botránykeltés. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem volt az a merev pártirányítás, amit ma utólag sokan belelátnak. Senki se keresett meg, hogy felesküdjek az MSZMP-re. Vezettem vetélkedőt Ki tud többet a Szovjetúnióról? címmel is – akkor már aIMG_1455zon is nyíltan lehetett gúnyolódni.
Visszaevezve a mai politikára: ha a DK olyan helyzetbe kerülne, hogy szakpolitikai döntéshozói, kormányzati pozícióhoz jutna…
Nem egymaga, nyilván…
… igen, valamilyen módon koalícióban kormányra kerülne, akkor Önnek lenne olyan ambíciója, hogy valamilyen döntéshozói pozíciót elfogadjon, vállaljon?
(nevet) Hát ezt még a Gyurcsány sem kérdezte! De hát miért is ne?
Párton belüli pozíciója olyan, hogy ezt tudja ambicionálni?
Én egy úgynevezett média-munkacsoportnak vagyok egyetlen tagja és vezetője is – nagy valószínűséggel ilyesmire majd akkor lesz szükség, ha egy normális közszolgálati televíziót kell kialakítani ennek a mostaninak a helyén. A médiahatóságot kell normalizálni, mert ma kizárólag fideszes küldöttek ülnek benne. Hogy mondjak egy nagyon aktuális bon-mot-t: a Fidesz minden területen a kétharmadára hivatkozott, és mindenhol 3/3-dal ülnek: az NMHH, az Alkotmánybíróság, a Költségvetési Tanács, sorolhatnám… De hol az egyharmad? Állandóan a kétharmadukra hivatkoznak, és háromharmaddal döntenek.
De bevallom, tanácstalan vagyok. Ha az NMHH-t legitim testületté alakítjuk vissza, nem tudom, mi lenne a megfelelő intézkedés: hozzunk-e létre normális, demokratikus ellensúlyt a hatalommal szemben (a feltett példánkban a mi hatalmunkkal szemben) vagy pedig vegyük át a Fidesz módszerét, azaz erőszakkal, számokkal, trükkökkel, zsarolással büntessük-e a jelenlegi hatalomgyakorlókat. Tudja, mi itt a legfőbb dilemma? A Fidesz mára a közszolgálati televízióból mindenkit kirúgott, aki nem az ő nótáját fújja – ha majd mi jövünk, akkor a jelenlegi gárdát meghagyjuk-e, vagy őket is ugyanúgy eltávolítsuk, ahogy ők tették? És ha megint ők jönnek, akkor újra tisztogatás lesz és új káderek?
Ön mit gondol, mi a válasz?
Nem tudom. Ez egy őrület, ami itt folyik Antall Józsefék óta, amikor már 1990-ben elindult a tisztogatás, és amikor az ellenérdekelt hatalom került pozícióba, megint folytatódott – félek, ezzel nehéz lesz leállni. Én azokat, akiket most látunk a közszolgálati televízióban, nem szívesen látnám egy demokratikus kormány köztelevíziójában.
Ha már kilencvenes évek: azt mondta, az elejétől az SZDSZ-t támogatta. Hol jött a törés?
Megszűnt az SZDSZ. (nevet)
És amikor az SZDSZ 2008-ban kilépett a koalícióból?
Kénytelen volt, miután Gyurcsány leváltotta az egészségügyi minisztert.
Ezután Ön, mint az SZDSZ támogatója, hogy tudott Gyurcsánnyal szimpatizálni?
Én Gyurcsánynak ezt a lépését úgy értékelem, mint kényszerű engedményt az MSZP mainstreamjének annak érdekében, hogy a kormányzás továbbra is lehetséges legyen. Ma már hajlok arra, hogy talán le lehetett volna mondani és új választást kiírni…
2006-ban is…
Akkor nem, de a szociális népszavazás után, 2008-ban igen.
Miért pont ekkor?
Mert ez egy látványos elutasítása volt a kormánynak.
2006-ban is voltak erre utaló jelek…
Milyen jelek? Azért kellett volna akkor lemondani, mert néhány ezren – ki tudja, milyen támogatást érezve a hátuk mögött – autókat gyújtogatva, utcaköveket hajigálva, molotov-koktélokkal, tankkal, barikádokkal ellenálltak a rendőrségi intézkedéseknek? Sietek hozzátenni, hogy kétségtelenül voltak – talán a tévészékháznál korábban elszenvedett megaláztatások kompenzálásaként – túlkapások a rendőrök részéről is, zömüket meg is büntették. 2008-ban viszont már látszott, hogy a választók elfordulnak.
A kétharmad létrejöttében van felelőssége annak, hogy Gyurcsány nem volt képes meghozni a döntést, hogy lemondjon 2008-ban?
Nemrég vágta IMG_1456a képembe Magyar György ügyvéd barátom is egy ATV-s vitaműsorban, hogy „odaajándékoztuk a kétharmadot” a Fidesznek. Ez általános, de igaztalan vád. Az a kétharmad rendkívül összetett okokra vezethető vissza, de van abban valami, hogy korábban le lehetett volna mondani. Viszont a Fidesz állhatatos, aljasságot se nélkülöző, a demokratikus elveket már akkor sutba vágó rágalomhadjárata, a magyar lakosság legrosszabb ösztöneit is előcsalogató taktikájának is döntő szerepe volt ebben.
Megszűnt az SZDSZ, rendben, de mégsem egy másik liberális formációhoz pártolt át. Miért?
Az SZDSZ megszűnése és a Gyurcsány-féle új vonal felemelkedése nem egy időben történt, hanem egymást követően. Én úgy látom, hogy Gyurcsány elképzeléseiben voltaképp van annyi liberális, mint baloldali vonás, ráadásul a DK Európa-párti elképzelései szerintem meggyőzőbbek, mint az azóta felmerült egyéb formációkéi. Ne felejtsük: Svédország, Dánia, Hollandia, Németország rengeteg baloldali és liberális értéket valósított meg. Az én liberális szemléletemet is kielégíteni látszik az, amit a DK képvisel.
Nem gondolkodott azon, hogy visszatérjen a képernyőre?
Elmúltam 66 éves, évek óta nyugdíjas vagyok; úgy döntöttem, hogy ideje új életet kezdeni – és ezt meg is tettem…
A modern televíziózásban lejárt az Önhöz hasonló korú karakterek ideje?
A magyarországi televíziózásban talán igen, de például az amerikai televíziózásban még vannak… talán nem vetélkedőkben, bár a Legyen Ön is Milliomos licenctulajdonosai szerint oda pont egy picit tanárbácsis, picit idősebb, picit meditatívabb karakter kellett. A maiakhoz viszont olyan stílus és felfogás passzol, amilyet most csinálnak – nekem azok nem állnának jól. Tudomásul veszem, hogy most ez a divat, ez a trend, de nem tartom kizártnak, hogy a jövőben az ún. műveltségi vetélkedők is visszajönnek – talán már nem az én életemben.
Egri Jánost előképének tekintette?
Nem, mert teljesen eltérő a karakterünk. Ez a különbség szemmel látható most, amikor a vetélkedőit rendre ismétlik az M3-on. Az én régi produkcióimat nem tudja megnézni, mert azokat nem tűzte műsorára az M3, talán nem véletlenül. Rózsa Gyurinak minden vetélkedőjét leadták, Egriéit is, az enyéimből egyet sem. Az M3 csatorna Facebook-oldalán már régebben érdeklődtem az okok iránt, de nem érkezett válasz…
Most őszintén: a Legyen Ön is milliomos!-ban tényleg nem tudta a kérdések sorrendjét, illetve hogy mi rájuk a helyes válasz?
A lement ezer-valahányszáz adás során nagyon sok esetben mutattam meg a nézőknek, játékosoknak, hogy ugyanaz olvasható az én képernyőmön, mint a játékosén. A YouTube-on is visszakereshetőek ilyen felvételek. Tehát a válaszom az, hogy NEM, nem, nem. Miért nem akarják elhinni?
Na, jó, vissza a politikához. Hogyan képzeli el a DK jövőjét?
A helyzet nemcsak paradox, de nagyon szomorú is: azt mindenki elismeri, hogy a demokratikus ellenzék oldalán egyetlen határozott arcélű és karizmatikus vezető van: Gyurcsány Ferenc. Azt is hozzáteszik – és ezt Gyurcsány is tudja –, hogy az ellene elkövetett karaktergyilkosság következtében még hosszú ideig nem lesz esélye, hogy ezeknek az erőknek a miniszterelnök-jelöltje legyen. Pedig szerintem alkalmas lenne rá… De tudomásul veszem, hogy ez miért és mennyire nehéz. Abban gondolkozom másként, mint a demokratikus oldalon működő sok okos és okoskodó ember, hogy szerintem ez ellen most már tenni kellene: nem tudomásul venni ezt a helyzetet, hanem rámutatni az akkori hamis vádakra, hogy mi miért történt, és hogyan lett Gyurcsány a „patás ördög”. Nem könnyű, de úgy tartom tisztességesnek, ha legalább megpróbáljuk.
Gyurcsány talán magát rángatta ebbe bele, amikor nem mérte föl, hogy hátrébb kellene lépnie…
De miért kellett volna? Ma már közhely, hogy az alkotmánybíróságot múlhatatlan felelősség terheli, amiért a 2008-as ún. „szociális” népszavazás kérdéseit átengedte. Ma azt tapasztaljuk, hogy a különböző népszavazási kezdeményezéseket ilyen-olyan-amolyan okokból nem engedik át. Népszavazást kiírni arról, hogy 300 forintot szeretnénk-e fizetni? Ilyet addig nem látott a vén Európa. De úgy tűnik, többé nem is fog…
Én nem erre gondoltam. Ahogy már korábban utaltam rá, sokkal inkább 2006-ot érzem fordulópontnak az őszödi beszéddel, majd az azt követő szeptember-októberi utcai eseményekkel.
IMG_1490 (1)Az őszödi beszédet nem idézni, hanem meghallgatni kell. Az őszödi beszéd arról szólt, hogy 2004-ben, amikor Medgyessy ment és Gyurcsány jött, az volt a kérdés, hogy most azonnal szakítunk az ígérgetésekkel, fedezet nélküli szociális kiadásokkal, amelyek 2002-től idegen pénzekből növelték az életszínvonalat társadalmi-gazdasági teljesítmény nélkül, vagy kihúzzuk 2006-ig, hogy ne a Fidesz jöjjön. Arról szólt az őszödi beszéd, hogy bár 2004-ben úgy döntöttünk, hogy folytatjuk az addigi hibás politikát a 2006-os győzelem érdekében, mostantól azonban itt az idő, hogy tisztán cselekedjünk. Ebből nagyon sokan azt hallották meg, hogy „hazudunk”. A 2004-es dilemmáról kellene vitatkozni, nem a 2006-os eseményekről. Az őszödi beszéd napján, az őszödi beszéd elhangzását követő kb. két órában Gyurcsány pártja kiállt mellette; a beszéd másnapján már nem. Széles körű párt- (és koalíciós) támogatás nélkül pedig nagyon nehéz kormányozni.
Az SZDSZ volt – minden elkövetett hibájával együtt – a progresszív, a demokratikus, a nyugat felé tekintő, a liberális partner. Azóta számtalan jele van annak, hogy az ős-MSZP-sek ezt akkor sem viselték el. Ha most megnézzük, hogy az MSZP hogyan politizál a DK ellenében, akkor azt látjuk, hogy minden, ami liberális a DK-ban, gyűlölik. Gyurcsány nem véletlenül állt föl és hagyta ott őket, miután nem sikerült elfogadtatnia velük az országgal kapcsolatos vízióját. Személy szerint azt reméltem, hogy sokkal többen fognak vele eljönni az MSZP-ből. Ez nem jött be, nem így történt. Ha valamit, hát ezt sajnálom.
forrás: corvpol.hu
