A polgári Magyarország korábban elárult álmát szeretném visszahozni, mondja Gyurcsány Ferenc, a DK újraválasztott elnöke, aki szinte lehetetlennek gondolja, hogy a Fideszből kiábrándultakat pártjához csábítsa. Szerinte a veszprémi választás eredménye nem a DK vagy az MSZP, hanem a demokraták győzelme volt.
– Azt mondta korábban, fontos döntést hoz a DK a kongresszusán. A reklámfilmek valaminek a jöttét sejtették, ám csak logót cseréltek meg gitározott kicsit.
– Táborunkat áthatja az a vágy, hogy történjen valami nagy dolog, ami megold mindent. Szerintem meg nincsenek nagy csodák, nagy bejelentés, nagy trükk, egyetlen nagy ember, hanem munka van, és szisztematikus építkezés.
– Nem csodára számítottam, csak arra, hogy megfogadják Hammer Ferenc szociológus Kossuth téri tüntetésen kiabált szavait: dolgozzatok, dolgozzatok!
– Nincs lelkifurdalásom, amit lehetett, megtettük. Elmentünk a tiltakozás végső határáig az éhségsztrájkkal, ezek után szinte már csak az jöhetne, hogy felgyújtom magam, mint Jan Palach. Ezt azért nem teszem meg. Az ország olyan lesz, amilyenné a polgárok tenni akarják. Ha változtatni szeretnének, utat találnak a pártokhoz, vagy alakítanak újakat. Nem a pártok a generátorai a hullámoknak.
– Mégis, mintha ráült volna egy hullámra, a „polgári Magyarországéra”. Ennek manapság konjunktúrája van: a századvéges G. Fodor Gábor marketingötletnek tartotta, Navracsics Tibor meg visszasírta.
– 2003-ban Medgyessy Péter azt mondta, hogy a szocialista párt akkor lesz hiteles, ha polgári, baloldali politikát képvisel. Ezt a beszédet akkor én írtam. Azóta is vissza-visszatérően szóba hozom a polgári Magyarország gondolatát. Ezt az ideát első kormányzása idején Orbán helyes történelmi felismeréssel fogalmazta meg, aztán jobboldali giccset csinált belőle. A polgári Magyarország korábban elárult álmát szeretném most visszahozni.
– Hogy a Fideszből kiábrándultakat a DK-hoz csábítsa?
– Őszintén: ezt szinte lehetetlennek gondolom. Meglepődnék, ha a 2010-es Fidesz-szavazók tömegesen DK-s szimpatizánsokká válnának. A Fideszt összetartó egyik erő az antigyurcsányizmus. A szombati, inkább merengő beszédnek egyetlen eleme sem szólt a csábításról, az új, frissebb, letisztultabb, fiatalosabb logó viszont azt jelezte: utat kell találni más szavazókhoz.
– Nem lehet, hogy a Jobbikhoz képest az összes ellenzéki párt fordítva ül a lovon? A szélsőjobb önökkel ellentétben nem elméleti, hanem szolgáltató politizálást folytat.
– Ebben igaza van. De tegyük hozzá, a Jobbik sikerét az is segíti, hogy még soha nem kormányzott, így szűznek látszik, ráadásul brutálisan, sokszor tisztességtelenül beszél valóságos problémákról, és ezzel sok kárt okoz. Ám látom, hogy sokaknak tetszik ez a beszédmód. Ebben nem kívánunk versenyezni velük. Persze igaz az is, hogy ők érzelemtől fűtöttek, mi racionálisak vagyunk és – tegyük hozzá – végtelenül szegények.
– Ahhoz nem kell sok pénz, hogy a demokratikus ellenzék az emberek közé menjen, mégis ritkán teszi. Ehelyett a DK is tíz pontot fogalmazott meg ügyészségről, sajtószabadságról, oligarchaellenes szövetségről. Duma, duma, duma.
– Ha az a kritika, hogy az ellenzék az establishment része lett, hiányzik belőle az eleven élet, akkor ebben sok igazság van. Rakacán, egy borsodi, cigányok lakta kis faluban a helyi DK-sok nagy eredményeket értek el. Ehhez az kellett, hogy legyenek aktivisták, akiknek ez fontos. Ezen a téren a Jobbik eredményesebb nálunk. De az Együtt, az MSZP és a DK is érzi, hogy lépni kell. A nagy kérdés, hogy van-e ezer ember, aki cselekszik.
– Éppen ezért életveszélyes, hogy előrehozott választásokat sürget. Ha ez bekövetkezik, az a szélsőjobbnak kedvez.
– A demokratikus pártok együtt erősebbek, mint a Jobbik. Sokaknak nehezen feldolgozható a mi oldalunkon, hogy az MSZP elvesztette domináns szerepét, és ez új típusú politizálást, kultúrát igényelne. Azt látom, hogy kialakulóban van egy háromosztatú rendszer, aminek megértése sokaknak úgyszintén gondot okoz. Az MSZP és a Fidesz vetélkedésére épülő rendszert egyszerűbb volt átlátni, mint a mostanit. Ráadásul nyerni sokkal könnyebb lesz – még kétmillió szavazó sem kell hozzá –, mint kormányozni. Kérdés, hogy a választási rendszer sajátosságai miatt egy új kormány, amely bár többségben lesz a parlamentben, de kisebbségben a társadalomban, hogyan tud majd boldogulni.
– De nem összeadható az ellenzéki pártok támogatottsága, ráadásul tavaly tavasszal sem sikerült a kormányellenes szövetség összekovácsolása.
– Ez igaz. Ám méltányosságot, az egymással szembeni előítéletek elfelejtését, a törzsi háborúk befejezését javaslom mindenkinek.
– Azt mondta, támadni kell Orbánt, de nem kell megváltoztatni más kulturális gondolkodású embereket: koszorúzzák csak a Wass Albert-szobraikat, majd a baloldal Bibónak, József Attilának állít emléket. Tartok tőle, a baltábor nem akar méltányos lenni Wass Alberttel.
– Kérdés, hogy pártemberek vagyunk-e, vagy megpróbálunk államférfiak lenni. Nem kell mindig azzal kalkulálni, mi mennyi szavazatot hoz nekünk. Mi lenne, ha először azon gondolkodnának, hogyan lehet jobb ez az ország?! Meg kell tanulnunk együtt élni, nem szervezheti meg az egyik oldal folyton a másik átnevelőtáborát.
– De akkor legyen következetes! Pásztor Albert jelölésének DK-s története éppen a szavazatszerzés vágyáról szólt.
– Ezt elrontottuk. Pásztor jelölése sok demokrata szemében egy csoport kriminalizálását jelentette, ha akartuk, ha nem. De látom, hogy iszonyatosan nehéz nemcsak tisztességesen, hanem hatékonyan és igazat beszélni a roma-nem roma együttélésről, mert attól félhetünk, másnap nekünk ront a fél liberális értelmiség. A jelölés arról is szólt, hogy amit az elmúlt huszonöt évben emberi jogi ügyben tettünk, nem volt mindig rendben, legalábbis nem volt elég. A roma származású magyar és nem roma származású magyar állampolgárok között előfordulnak konfliktusok. Ezek helyenként és időnként tönkreteszik a helyi közösségek mindennapjait. A mi hagyományos emberjogi nyelvünk alkalmatlan a probléma leírására, és terápiánk sincs rá. A sajtó minket támad, hogy miért hagyjuk a Jobbikot előretörni. Valóban, a szélsőjobb elfogadhatatlan nyelven beszél egy súlyosbodó problémáról, de ha én csak érintem a kérdést, akkor lesznek, akik kilépnek a pártomból.
– Veszprémben most győzött a független jelölt. A kétharmadnak közjogilag vége. Bár támogatták, mégis az ellenzéki pártok kritikája, hogy ezt éppen egy civil jelölt érte el.
– Nem így gondolom. Közös jelöltet kellett találni pártoknak, civileknek. Mert az önkénnyel küzdve csak így lehetünk eredményesek. Mi ezt képviseljük évek óta. Kész Zoli volt a legkisebb közös többszörös. És érdektelen, hogy liberálisabb, mint mi. Tisztességes demokrata, és jól helytállt. Kivettünk egy téglát az orbáni önkény falából. Nagy dolog ez. És sem a szánkat nem érdemes húzogatni, sem triumfálni nem szabad. Ez nem a DK vagy az MSZP sikere, hanem a demokraták győzelme volt. Legyen még sok ilyen.
forrás:
Pungor András - 168ora.hu
A polgári Magyarország korábban elárult álmát szeretném visszahozni, mondja Gyurcsány Ferenc, a DK újraválasztott elnöke, aki szinte lehetetlennek gondolja, hogy a Fideszből kiábrándultakat pártjához csábítsa. Szerinte a veszprémi választás eredménye nem a DK vagy az MSZP, hanem a demokraták győzelme volt.
– Azt mondta korábban, fontos döntést hoz a DK a kongresszusán. A reklámfilmek valaminek a jöttét sejtették, ám csak logót cseréltek meg gitározott kicsit.
– Táborunkat áthatja az a vágy, hogy történjen valami nagy dolog, ami megold mindent. Szerintem meg nincsenek nagy csodák, nagy bejelentés, nagy trükk, egyetlen nagy ember, hanem munka van, és szisztematikus építkezés.
– Nem csodára számítottam, csak arra, hogy megfogadják Hammer Ferenc szociológus Kossuth téri tüntetésen kiabált szavait: dolgozzatok, dolgozzatok!
– Nincs lelkifurdalásom, amit lehetett, megtettük. Elmentünk a tiltakozás végső határáig az éhségsztrájkkal, ezek után szinte már csak az jöhetne, hogy felgyújtom magam, mint Jan Palach. Ezt azért nem teszem meg. Az ország olyan lesz, amilyenné a polgárok tenni akarják. Ha változtatni szeretnének, utat találnak a pártokhoz, vagy alakítanak újakat. Nem a pártok a generátorai a hullámoknak.
– Mégis, mintha ráült volna egy hullámra, a „polgári Magyarországéra”. Ennek manapság konjunktúrája van: a századvéges G. Fodor Gábor marketingötletnek tartotta, Navracsics Tibor meg visszasírta.
– 2003-ban Medgyessy Péter azt mondta, hogy a szocialista párt akkor lesz hiteles, ha polgári, baloldali politikát képvisel. Ezt a beszédet akkor én írtam. Azóta is vissza-visszatérően szóba hozom a polgári Magyarország gondolatát. Ezt az ideát első kormányzása idején Orbán helyes történelmi felismeréssel fogalmazta meg, aztán jobboldali giccset csinált belőle. A polgári Magyarország korábban elárult álmát szeretném most visszahozni.
– Hogy a Fideszből kiábrándultakat a DK-hoz csábítsa?
– Őszintén: ezt szinte lehetetlennek gondolom. Meglepődnék, ha a 2010-es Fidesz-szavazók tömegesen DK-s szimpatizánsokká válnának. A Fideszt összetartó egyik erő az antigyurcsányizmus. A szombati, inkább merengő beszédnek egyetlen eleme sem szólt a csábításról, az új, frissebb, letisztultabb, fiatalosabb logó viszont azt jelezte: utat kell találni más szavazókhoz.
– Nem lehet, hogy a Jobbikhoz képest az összes ellenzéki párt fordítva ül a lovon? A szélsőjobb önökkel ellentétben nem elméleti, hanem szolgáltató politizálást folytat.
– Ebben igaza van. De tegyük hozzá, a Jobbik sikerét az is segíti, hogy még soha nem kormányzott, így szűznek látszik, ráadásul brutálisan, sokszor tisztességtelenül beszél valóságos problémákról, és ezzel sok kárt okoz. Ám látom, hogy sokaknak tetszik ez a beszédmód. Ebben nem kívánunk versenyezni velük. Persze igaz az is, hogy ők érzelemtől fűtöttek, mi racionálisak vagyunk és – tegyük hozzá – végtelenül szegények.
– Ahhoz nem kell sok pénz, hogy a demokratikus ellenzék az emberek közé menjen, mégis ritkán teszi. Ehelyett a DK is tíz pontot fogalmazott meg ügyészségről, sajtószabadságról, oligarchaellenes szövetségről. Duma, duma, duma.
– Ha az a kritika, hogy az ellenzék az establishment része lett, hiányzik belőle az eleven élet, akkor ebben sok igazság van. Rakacán, egy borsodi, cigányok lakta kis faluban a helyi DK-sok nagy eredményeket értek el. Ehhez az kellett, hogy legyenek aktivisták, akiknek ez fontos. Ezen a téren a Jobbik eredményesebb nálunk. De az Együtt, az MSZP és a DK is érzi, hogy lépni kell. A nagy kérdés, hogy van-e ezer ember, aki cselekszik.
– Éppen ezért életveszélyes, hogy előrehozott választásokat sürget. Ha ez bekövetkezik, az a szélsőjobbnak kedvez.
– A demokratikus pártok együtt erősebbek, mint a Jobbik. Sokaknak nehezen feldolgozható a mi oldalunkon, hogy az MSZP elvesztette domináns szerepét, és ez új típusú politizálást, kultúrát igényelne. Azt látom, hogy kialakulóban van egy háromosztatú rendszer, aminek megértése sokaknak úgyszintén gondot okoz. Az MSZP és a Fidesz vetélkedésére épülő rendszert egyszerűbb volt átlátni, mint a mostanit. Ráadásul nyerni sokkal könnyebb lesz – még kétmillió szavazó sem kell hozzá –, mint kormányozni. Kérdés, hogy a választási rendszer sajátosságai miatt egy új kormány, amely bár többségben lesz a parlamentben, de kisebbségben a társadalomban, hogyan tud majd boldogulni.
– De nem összeadható az ellenzéki pártok támogatottsága, ráadásul tavaly tavasszal sem sikerült a kormányellenes szövetség összekovácsolása.
– Ez igaz. Ám méltányosságot, az egymással szembeni előítéletek elfelejtését, a törzsi háborúk befejezését javaslom mindenkinek.
– Azt mondta, támadni kell Orbánt, de nem kell megváltoztatni más kulturális gondolkodású embereket: koszorúzzák csak a Wass Albert-szobraikat, majd a baloldal Bibónak, József Attilának állít emléket. Tartok tőle, a baltábor nem akar méltányos lenni Wass Alberttel.
– Kérdés, hogy pártemberek vagyunk-e, vagy megpróbálunk államférfiak lenni. Nem kell mindig azzal kalkulálni, mi mennyi szavazatot hoz nekünk. Mi lenne, ha először azon gondolkodnának, hogyan lehet jobb ez az ország?! Meg kell tanulnunk együtt élni, nem szervezheti meg az egyik oldal folyton a másik átnevelőtáborát.
– De akkor legyen következetes! Pásztor Albert jelölésének DK-s története éppen a szavazatszerzés vágyáról szólt.
– Ezt elrontottuk. Pásztor jelölése sok demokrata szemében egy csoport kriminalizálását jelentette, ha akartuk, ha nem. De látom, hogy iszonyatosan nehéz nemcsak tisztességesen, hanem hatékonyan és igazat beszélni a roma-nem roma együttélésről, mert attól félhetünk, másnap nekünk ront a fél liberális értelmiség. A jelölés arról is szólt, hogy amit az elmúlt huszonöt évben emberi jogi ügyben tettünk, nem volt mindig rendben, legalábbis nem volt elég. A roma származású magyar és nem roma származású magyar állampolgárok között előfordulnak konfliktusok. Ezek helyenként és időnként tönkreteszik a helyi közösségek mindennapjait. A mi hagyományos emberjogi nyelvünk alkalmatlan a probléma leírására, és terápiánk sincs rá. A sajtó minket támad, hogy miért hagyjuk a Jobbikot előretörni. Valóban, a szélsőjobb elfogadhatatlan nyelven beszél egy súlyosbodó problémáról, de ha én csak érintem a kérdést, akkor lesznek, akik kilépnek a pártomból.
– Veszprémben most győzött a független jelölt. A kétharmadnak közjogilag vége. Bár támogatták, mégis az ellenzéki pártok kritikája, hogy ezt éppen egy civil jelölt érte el.
– Nem így gondolom. Közös jelöltet kellett találni pártoknak, civileknek. Mert az önkénnyel küzdve csak így lehetünk eredményesek. Mi ezt képviseljük évek óta. Kész Zoli volt a legkisebb közös többszörös. És érdektelen, hogy liberálisabb, mint mi. Tisztességes demokrata, és jól helytállt. Kivettünk egy téglát az orbáni önkény falából. Nagy dolog ez. És sem a szánkat nem érdemes húzogatni, sem triumfálni nem szabad. Ez nem a DK vagy az MSZP sikere, hanem a demokraták győzelme volt. Legyen még sok ilyen.
forrás: Pungor András - 168ora.hu
