A milliárdos személyiségét, életét és küldetését már eddig is számos könyv és még több publikáció taglalta, így Anna Porternek nem lehetett könnyű dolga – a figyelmes olvasó mégis e munka révén döbben rá, mennyi mindent nem tudott korábban Soros Györgyről.
Számomra ez az első Soros-számvetés, amely nem a projektekből igyekszik az intenciókra következtetni, hanem Soros jól ismert és nyilvánvaló szándékai alapján világítja meg a milliárdos aktivitása mögötti, eredendő projekteket.
1979-ben jött létre Soros máig legfontosabbnak bizonyult vállalkozása, a Quantum Befektetési Alap. A nevet a kvantummechanika egyik legjelesebb úttörője, a Nobel-díjas német fizikus, Werner Heisenberg ihlette, a maga által „határozatlansági reláció”-nak nevezett jelenséghez kapcsolódó elméletével. Eszerint a szubatomi világ megismerését nehezíti, hogy az azt megérteni szándékozó személy szubjektív jelenléte megváltoztatja magát a dolgot. A fény például hol objektumként, hol hullámként jelenik meg. Soros számára a történelmi és gazdasági világ jelenségei is hasonlatosak – sőt, Heisenberg elmélete talán még inkább igaz arra a világra, amelyben nem egyszerűen tárgyakat, hanem embereket, s az általuk befolyásolt társadalmi folyamatokat szemléljük.
Soros sikere minden bizonnyal pont ebből fakadt, mivel nagy hangsúlyt helyezett az objektív tényt megváltoztatni képes szubjektív jelenlétre. Éppen ezért neki sokkal inkább sikerült megváltoztatnia az általa szemlélt világot, mint másoknak.
De valóban így történt?
Soros az emberi jogok elkötelezett híveként jenlétével azt a valóságot próbálta formálni, amely ellenállt e jogok érvényesülésének. Szerencsés embernek mondhatja magát, mert oly korban élt, amikor mindezt a siker reményével tehette. A 90-es évek legelejétől pénzalapot hozott létre a a cseh Charta 77 aláíróinak, a lengyel Solidarność, a magyar demokratikus ellenzék tagjainak, a román rendszerkritikusoknak és a szovjet belső disszidenseknek a támogatására. Maga is évekig tagja volt a Szaharov Alapítvány tanácsadó testületének.
Ugyanakkor azt is megtapasztalhatta, hogy a Karl Poppertől eredő hite a nyitott, szabad társadalmakban, a felvilágosodás józanságában nem elég ahhoz, hogy szándékainak pozitív következménye legyen. Elindította például a dél-afrikai projektjét, melyet az apartheid utáni fekete-fehér ellentét felszámolásának szentelt, de aztán csalódottan kivonult az országból. A ’89-es rendszerváltások eredményeként milliárdokat áldozott kelet-európai és oroszországi civil intézményi megújulásra, de idővel ez is kudarcba fulladt – nemcsak a putyini Oroszországban, de Csehországban és Lengyelországban is. Ahol egyelőre még működik a beindított folyamat egy meglehetősen átalakult, s olykor a rezsimekkel dacolni kénytelen része, az Magyarország és Románia, illetve néhány, határon átívelő romaprogram.
„2013 végétől nehéz nem elégedetlennek lenni amiatt, hogy a volt vasfüggöny mögötti országokban sorra csődöt mondtak a demokratikus kezdeményezések – állapítja meg Porter e kudarcok láttán. – Autokraták irányítják Oroszországot és Belaruszt. Ukrajna élethalálharcát vívja a jól felfegyverkezett Oroszországgal (…) Az Európai Unió maga is sokat vesztett korábbi vonzerejéből” (105. o.).
Soros számára alighanem a magyarországi valóság lehet a legkiábrándítóbb. Erre a szerző, Anna Porter is utal, igaz, szűkszavúan, egyetlen helyen (91. o.). E kudarccal – amelynek csak tünete Orbán felemelkedése, a lényege az ország lakosainak feltűnő igénytelensége a demokráciával és az európai civilizációval szemben – feltehetően a budapesti születésű milliárdos sem kívánna már többet foglalkozni a jövőben.
Soros filantróp vállalkozása az elmúlt évtizedek során 12 milliárd dollárt költött több mint 100 alapítványra s legalább 40 ezer projektre. A folyamat nem zárult le; a monográfia öt különálló fejezetben foglalkozik a társadalmi igazságosság, a közegészségügy, a klímaváltozás, valamint a drogfogyasztás megfékezésének kérdésével, illetve „az Európa lelkéért vívott harccal”. Ez a fejezet nagyszerű összefoglalója azon nézeteknek, melyeket Soros kifejtett a 2008-as válságot követő, immáron majdnem egy évtizedben arról, merre megy kontinensünk, s hogy szerinte merre is kellene mennie.
Soros munkásságáról több monográfia és még több tanulmány, cikk jelent meg az idők során. Ennyire alapos, irodalmi igényességgel megírt könyvvel, mint amilyen Anna Porteré, nem találkoztam. A magyar publikumot és könyvkiadást tiszteli meg az a kiadó, amely itthon vállalkozik jövőbeni megjelentetésével.
A szerző a DK elnökségi tagja.
forrás:
Magyar Narancs
A milliárdos személyiségét, életét és küldetését már eddig is számos könyv és még több publikáció taglalta, így Anna Porternek nem lehetett könnyű dolga – a figyelmes olvasó mégis e munka révén döbben rá, mennyi mindent nem tudott korábban Soros Györgyről.
Számomra ez az első Soros-számvetés, amely nem a projektekből igyekszik az intenciókra következtetni, hanem Soros jól ismert és nyilvánvaló szándékai alapján világítja meg a milliárdos aktivitása mögötti, eredendő projekteket.
1979-ben jött létre Soros máig legfontosabbnak bizonyult vállalkozása, a Quantum Befektetési Alap. A nevet a kvantummechanika egyik legjelesebb úttörője, a Nobel-díjas német fizikus, Werner Heisenberg ihlette, a maga által „határozatlansági reláció”-nak nevezett jelenséghez kapcsolódó elméletével. Eszerint a szubatomi világ megismerését nehezíti, hogy az azt megérteni szándékozó személy szubjektív jelenléte megváltoztatja magát a dolgot. A fény például hol objektumként, hol hullámként jelenik meg. Soros számára a történelmi és gazdasági világ jelenségei is hasonlatosak – sőt, Heisenberg elmélete talán még inkább igaz arra a világra, amelyben nem egyszerűen tárgyakat, hanem embereket, s az általuk befolyásolt társadalmi folyamatokat szemléljük.
Soros sikere minden bizonnyal pont ebből fakadt, mivel nagy hangsúlyt helyezett az objektív tényt megváltoztatni képes szubjektív jelenlétre. Éppen ezért neki sokkal inkább sikerült megváltoztatnia az általa szemlélt világot, mint másoknak.
De valóban így történt?
Soros az emberi jogok elkötelezett híveként jenlétével azt a valóságot próbálta formálni, amely ellenállt e jogok érvényesülésének. Szerencsés embernek mondhatja magát, mert oly korban élt, amikor mindezt a siker reményével tehette. A 90-es évek legelejétől pénzalapot hozott létre a a cseh Charta 77 aláíróinak, a lengyel Solidarność, a magyar demokratikus ellenzék tagjainak, a román rendszerkritikusoknak és a szovjet belső disszidenseknek a támogatására. Maga is évekig tagja volt a Szaharov Alapítvány tanácsadó testületének.
Ugyanakkor azt is megtapasztalhatta, hogy a Karl Poppertől eredő hite a nyitott, szabad társadalmakban, a felvilágosodás józanságában nem elég ahhoz, hogy szándékainak pozitív következménye legyen. Elindította például a dél-afrikai projektjét, melyet az apartheid utáni fekete-fehér ellentét felszámolásának szentelt, de aztán csalódottan kivonult az országból. A ’89-es rendszerváltások eredményeként milliárdokat áldozott kelet-európai és oroszországi civil intézményi megújulásra, de idővel ez is kudarcba fulladt – nemcsak a putyini Oroszországban, de Csehországban és Lengyelországban is. Ahol egyelőre még működik a beindított folyamat egy meglehetősen átalakult, s olykor a rezsimekkel dacolni kénytelen része, az Magyarország és Románia, illetve néhány, határon átívelő romaprogram.
„2013 végétől nehéz nem elégedetlennek lenni amiatt, hogy a volt vasfüggöny mögötti országokban sorra csődöt mondtak a demokratikus kezdeményezések – állapítja meg Porter e kudarcok láttán. – Autokraták irányítják Oroszországot és Belaruszt. Ukrajna élethalálharcát vívja a jól felfegyverkezett Oroszországgal (…) Az Európai Unió maga is sokat vesztett korábbi vonzerejéből” (105. o.).
Soros számára alighanem a magyarországi valóság lehet a legkiábrándítóbb. Erre a szerző, Anna Porter is utal, igaz, szűkszavúan, egyetlen helyen (91. o.). E kudarccal – amelynek csak tünete Orbán felemelkedése, a lényege az ország lakosainak feltűnő igénytelensége a demokráciával és az európai civilizációval szemben – feltehetően a budapesti születésű milliárdos sem kívánna már többet foglalkozni a jövőben.
Soros filantróp vállalkozása az elmúlt évtizedek során 12 milliárd dollárt költött több mint 100 alapítványra s legalább 40 ezer projektre. A folyamat nem zárult le; a monográfia öt különálló fejezetben foglalkozik a társadalmi igazságosság, a közegészségügy, a klímaváltozás, valamint a drogfogyasztás megfékezésének kérdésével, illetve „az Európa lelkéért vívott harccal”. Ez a fejezet nagyszerű összefoglalója azon nézeteknek, melyeket Soros kifejtett a 2008-as válságot követő, immáron majdnem egy évtizedben arról, merre megy kontinensünk, s hogy szerinte merre is kellene mennie.
Soros munkásságáról több monográfia és még több tanulmány, cikk jelent meg az idők során. Ennyire alapos, irodalmi igényességgel megírt könyvvel, mint amilyen Anna Porteré, nem találkoztam. A magyar publikumot és könyvkiadást tiszteli meg az a kiadó, amely itthon vállalkozik jövőbeni megjelentetésével.
A szerző a DK elnökségi tagja.
forrás: Magyar Narancs
