Tüdőembóliát láblevágással kezelni - ilyen a nemzeti konzultációs kérdőív a menekültügyről, legalábbis Kakuk György migráció szakértő szerint. A DK elnökségi tagja másfél évtizeden keresztül az ENSZ munkatársaként volt jelen a legsúlyosabb válságövezetekben.
Részt vesz a nemzeti konzultációban? Kitölti és visszaküldi a kérdőívet?
Természetesen nem. Ez egy aljas látszatcselekvés, ami ellen csak tiltakozni lehet. Én egyszerű magyar állampolgárként úgy tudok tiltakozni ellene, hogy nem küldöm vissza és elmondom mindenkinek, miről is szól ez valójában.
És miről?
Leginkább arról, hogy Orbán érzékelte népszerűsége csökkenését, ezért a Jobbikot próbálja jobbról előzni. De a Jobbiktól jobbra csak a szakadék van. A jobbikot jobbról normális politikus nem előzheti. Másrészt olyan kérdéssort állítottak össze, amelyre nincsenek jó válaszok, nem lehet civilizált európaiként válaszolni.
Ezzel a témával előzi Orbán Viktor jobbról a Jobbikot- mondja. De a bevándorlás kérdése ma az Európai Unió döntéshozóit is aktívan foglalkoztatja.
Ez egy nagyon fontos téma. Mindenek előtt: tegyünk különbséget a bevándorlás és a menekült ügy között, mert ez keveredik ebben a nemzeti konzultációban. Magyarországon nincs bevándorlási probléma, a bevándorlók nem akarnak ide jönni, sem Irakból, sem Szíriából, sem Afganisztánból, sem Koszovóból.
Magyarországon keresztül utaznak - ezért menekültnek kell tekintetni őket. A magyar kormány három milliárd forintot költ idén a menekült-ügy kezelésére, miközben ennek a nemzeti konzultációnak csak a postaköltsége egymilliárd. Ha ezt az összeget azokra a gyerekekre fordítanánk, akikre Orbán ebben az aljas kérdőívben céloz, sokkal jobban jönnénk ki az egészből.
Európában ma mindenhol téma a migráció.
Igen, de ezt a témát felelős politikusként kellene megközelíteni. Magyarország az EU tagja, mégsem tudnak felelős, uniós politikusként viselkedni sem ebben, sem más ügyben. Összeurópai stratégiára lenne szükség rövid- és középtávú célokkal.
Orbán nem titkolta a maga stratégiáját: zárjuk le a határokat és segítsünk helyben, ott, ahonnan a menekültek érkeznek.
Európa határait nem lehet falakkal, szögesdróttal és aknamezővel őrizni. Volt már erre kísérlet és sem akkor, sem most nem működik. Ezt a határt ebben a világban nem lehet hermetikusan lezárni. Nem csupán akkor vagyunk tagja egy szövetségi rendszernek, amikor arról van szó, hogy kapunk pénzt, amiből leaszfaltozzák a felcsúti disznóhizlaldához vezető utat, vagy új szökőkutat építenek Hódmezővásárhely főterére. Ötletekkel és kezdeményezésekkel is a részesei kell, hogy legyünk. A határok lezárása és ez a szélsőjobbos kérdéssor - ez nem ötlet.
Részesei vagyunk: az olasz partoknál folyó Trident hadműveletbe újabb három szakértőt küldünk.
Sokszor eszembe jut Miroslav Lajčák, volt szlovák külügyminiszter példája. Egy kis ország diplomatája volt, akit Javier Solana, mint az EU külügyi főmegbízottja, felkért, hogy vezényelje le Montenegróban a referendumot, aminek az volt a tétje: föloszlik-e a kis Jugoszlávia. Ez a diplomata egy kis ország képviseletében tökéletesen oldotta ezt meg. Három szakértőt ne hasonlítsunk ezzel össze. Annak volt értéke a nemzetközi diplomáciában. Példálózhatunk a dánokkal is: szintén egy kis ország - ha jóval gazdagabb is -, de a diplomatái ott vannak mindenhol és fontos ügyekben vezető szerepet játszanak. Magyarországnak olyan kezdeményezéseket kellene tenni, amely nem ennek a nemzeti konzultációs kérdőívnek a hangulatát vagy vonalát követi.
Például?
Például azt mondaná a magyar diplomácia - sajnos ezt nem fogja tenni, mert a kalmár diplomáciának más rugóra jár a gondolkodása -, hogy az egész földközi tenger medencéjét érintő rendezésre van szükség. Abban igaza van Orbánnak, hogy ott kell megoldani ezt a problémát középtávon, ahonnan a menekültek érkeznek. De rövid távon ez egy humanitárius helyzet, amit rendezni kell. Líbia partjainál, ebben a polgárháborúba süllyedt országban, ahol megszűnt mindenféle központi kontroll, egymillió ember várakozik arra, hogy valamilyen hajóra felférjen és átléphesse az EU földközi tengeri határait. Szíriából négymillió ember menekült el, csak Törökországban vannak közülük 2,5 millióan, az országon belül pedig 8 millióan hontalanná váltak. Ők mind potenciálisan menekültek lesznek valamikor, ha ezt a helyzetet nem rendezzük. Márpedig ehhez közös, uniós vagy inkább euró-atlanti összefogásra van szükség. Sokkal olcsóbb lenne most keményen beleállni a konfliktusokba, mint napi szinten görgetni magunk előtt a menekültáradat ügyét.
Ötletet végül is nem mondott, csak azt, hogy össze kell fogni egy közép távú stratégia érdekében.
A megoldási javaslatunkon most dolgozunk, de azt látni kell: jelenlegi hatalomnak nincs fogadó készsége az egyedi megoldásokra; mindig maga kíván előállni olyan ötletekkel, amelyből belpolitikai hasznot tud húzni. Nem érdekli, hogy mi lesz a holnappal, csak és kizárólag a politikai haszonszerzés a célja, és ha ezt meg lehet spékelni egy kis vagyonosodással, na, akkor azt végre hajtja. A közép távú stratégia érdekében pedig valóban az összefogás a lényeg egy, a Földközi-tenger medencéjét érintő rendezés céljával.
Mit tehetne az EU vagy az USA Líbiában? Harcoló csapatokkal rendet tenni?
15 évig békefenntartással foglalkoztam. A békefenntartásnak egyetlen egy kulcsmozzanata van: ha elég csizma van az adott régióban, fenn lehet tartani a békét. Rendezni kell először az egzisztenciális bizonytalanságot, a kiváltó okot, amiért elhagyják az otthonukat az emberek. A polgárháborús térségekben - ilyen Szíria is - segíteni kell a rendezést, fel kell ezt vállalni. Ezt követően gazdasági csomaggal kell segíteni - nem pedig segéllyel, aminek a 80 százalékát ellopják, eltűnik. Egy ilyen gazdasági csomag viszont nem képes egyik napról a másikra megoldást kínálni, ez középtávú megoldás, amely évek hosszú sora alatt érleli ki a megoldást. De ha ezt nem kezdi el az EU, és csak arról szól a dolog, hogy mit csináljunk a hajókon megérkezett nyomorultakkal, akkor ez az elkövetkező tíz évben egyre nagyobb probléma lesz. Olyan probléma, amely a terrorizmust is támogatja. Hiszen minél több a menekült, minél többen indulnak el, mert nem érzik magukat biztonságban, mert nincstelenek, már az sem érdekli őket, hogy akár az életüket is elveszíthetik egy ilyen kétséges hajóút alkalmával, annál több radikálist tudnak átküldeni, átdobni Európába.
Vagyis igaza van Orbánnak, amikor egy mondatban említi a menekülteket és a terrorizmust?
Ezek féligazságok. A konzultációs kérdőívben vannak összetett mondatok, amelyeknek az egyik fele igaz, de ahová kifut, a következtetés már nem. Kivehetünk belőle félmondatokat, ami helytálló, de a folytatás már egy olyan jövőt vetít előre, ami a szakadék felé vezet. Olyan ez, mint amikor az orvos megfelelően diagnosztizálja a tüdőembóliát, majd azonnal a bal láb amputálását rendeli el mint terápiát. Képessé kell válniuk a magyar és az európai politikusoknak is arra, hogy saját mandátumukon túl is gondolkozzanak. Ha erre nem lesznek képesek, akkor megismétlődik mindaz, ami Koszovóban történt.
Koszovóban jelen misszióval van jelen az Európai Unió, komoly euró milliók áramlanak az államba.
Koszovóban ma az EU ellenőrzi az igazságszolgáltatást és a rendőrséget - és mégsem működik. Paradigma-váltásra lenne szükség az uniós döntéshozók esetében. Az Európai Bizottság mandátuma öt évre szól, ezért a politikusi öt évben gondolkodik - ennyi. Nem nézi, mi történik a ciklusa után. El kell kerülni más térségekben azt, ami Koszovóval történt. Ott a nemzetközi közösség kinevezett képviselői mindig a kisebb ellenállás irányába mentek el. Az eredmény ismert. 1999 júliusában a NATO és a jugoszláv hadsereg parancsnokai aláírták a megállapodást, csakhogy arra senki nem tudta a választ: most mit kéne csinálni? Három-négy nap alatt az ENSZ Biztonsági Tanácsa elfogadta a 1244-es határozatot és az egész civil rendezést a NATO áttolta az ENSZ-re.
Vissza Orbánhoz és a konzultációhoz. Akkor tehát abban is igaza van, hogy Brüsszel elhibázott módon kezeli ezt a kérdést.
Ez megint egy féligazság. A kiinduló pont lehet, hogy igaz: az EU-ban hibáznak, szerintem kifejezetten rosszul állnak hozzá ehhez a mára globálissá vált problémához. Ez ugyanis nem határrendészeti probléma. Ez a féligazság igaz része. A dolog ott fordul borzasztóvá Orbánnál, amikor azt látjuk, hova futtatná ki ezt a dolgot. Ő is határrendészeti problémaként kezeli a menekült-ügyet, amely adminisztrációs, bürokratikus eszközökkel megoldható. Ez a hazugság. Ezzel az illúzióval le kell számolni. Ezért beszélek paradigma-váltásról, máskülönben ez csak rosszabb lesz. Nekünk meg van a lehetőségünk - ha normális diplomáciánk lenne és normális emberek irányítanák a külpolitikát -, hogy egyedi ötletekkel, javaslatokkal álljunk elő. Mindenki örülne az EU-n belül, egy ilyen kezdeményezésnek. De itthon nincs aki elkezdje, mert ma arról szól a magyar diplomácia: miként tudunk összeseftelni egy kis baksist valamelyik keleti olajhatalomtól.
De had jegyezzek meg valamit: nem sok dolog van, amiben én Vona Gáborral egyet tudnék érteni, de az a mondata, hogy "Orbán is Jobbikos, csak még nem tudja", úgy tűnik helyt álló.
forrás:
Sztárklikk
Tüdőembóliát láblevágással kezelni - ilyen a nemzeti konzultációs kérdőív a menekültügyről, legalábbis Kakuk György migráció szakértő szerint. A DK elnökségi tagja másfél évtizeden keresztül az ENSZ munkatársaként volt jelen a legsúlyosabb válságövezetekben.
Részt vesz a nemzeti konzultációban? Kitölti és visszaküldi a kérdőívet?
Természetesen nem. Ez egy aljas látszatcselekvés, ami ellen csak tiltakozni lehet. Én egyszerű magyar állampolgárként úgy tudok tiltakozni ellene, hogy nem küldöm vissza és elmondom mindenkinek, miről is szól ez valójában.
És miről?
Leginkább arról, hogy Orbán érzékelte népszerűsége csökkenését, ezért a Jobbikot próbálja jobbról előzni. De a Jobbiktól jobbra csak a szakadék van. A jobbikot jobbról normális politikus nem előzheti. Másrészt olyan kérdéssort állítottak össze, amelyre nincsenek jó válaszok, nem lehet civilizált európaiként válaszolni.
Ezzel a témával előzi Orbán Viktor jobbról a Jobbikot- mondja. De a bevándorlás kérdése ma az Európai Unió döntéshozóit is aktívan foglalkoztatja.
Ez egy nagyon fontos téma. Mindenek előtt: tegyünk különbséget a bevándorlás és a menekült ügy között, mert ez keveredik ebben a nemzeti konzultációban. Magyarországon nincs bevándorlási probléma, a bevándorlók nem akarnak ide jönni, sem Irakból, sem Szíriából, sem Afganisztánból, sem Koszovóból.
Magyarországon keresztül utaznak - ezért menekültnek kell tekintetni őket. A magyar kormány három milliárd forintot költ idén a menekült-ügy kezelésére, miközben ennek a nemzeti konzultációnak csak a postaköltsége egymilliárd. Ha ezt az összeget azokra a gyerekekre fordítanánk, akikre Orbán ebben az aljas kérdőívben céloz, sokkal jobban jönnénk ki az egészből.
Európában ma mindenhol téma a migráció.
Igen, de ezt a témát felelős politikusként kellene megközelíteni. Magyarország az EU tagja, mégsem tudnak felelős, uniós politikusként viselkedni sem ebben, sem más ügyben. Összeurópai stratégiára lenne szükség rövid- és középtávú célokkal.
Orbán nem titkolta a maga stratégiáját: zárjuk le a határokat és segítsünk helyben, ott, ahonnan a menekültek érkeznek.
Európa határait nem lehet falakkal, szögesdróttal és aknamezővel őrizni. Volt már erre kísérlet és sem akkor, sem most nem működik. Ezt a határt ebben a világban nem lehet hermetikusan lezárni. Nem csupán akkor vagyunk tagja egy szövetségi rendszernek, amikor arról van szó, hogy kapunk pénzt, amiből leaszfaltozzák a felcsúti disznóhizlaldához vezető utat, vagy új szökőkutat építenek Hódmezővásárhely főterére. Ötletekkel és kezdeményezésekkel is a részesei kell, hogy legyünk. A határok lezárása és ez a szélsőjobbos kérdéssor - ez nem ötlet.
Részesei vagyunk: az olasz partoknál folyó Trident hadműveletbe újabb három szakértőt küldünk.
Sokszor eszembe jut Miroslav Lajčák, volt szlovák külügyminiszter példája. Egy kis ország diplomatája volt, akit Javier Solana, mint az EU külügyi főmegbízottja, felkért, hogy vezényelje le Montenegróban a referendumot, aminek az volt a tétje: föloszlik-e a kis Jugoszlávia. Ez a diplomata egy kis ország képviseletében tökéletesen oldotta ezt meg. Három szakértőt ne hasonlítsunk ezzel össze. Annak volt értéke a nemzetközi diplomáciában. Példálózhatunk a dánokkal is: szintén egy kis ország - ha jóval gazdagabb is -, de a diplomatái ott vannak mindenhol és fontos ügyekben vezető szerepet játszanak. Magyarországnak olyan kezdeményezéseket kellene tenni, amely nem ennek a nemzeti konzultációs kérdőívnek a hangulatát vagy vonalát követi.
Például?
Például azt mondaná a magyar diplomácia - sajnos ezt nem fogja tenni, mert a kalmár diplomáciának más rugóra jár a gondolkodása -, hogy az egész földközi tenger medencéjét érintő rendezésre van szükség. Abban igaza van Orbánnak, hogy ott kell megoldani ezt a problémát középtávon, ahonnan a menekültek érkeznek. De rövid távon ez egy humanitárius helyzet, amit rendezni kell. Líbia partjainál, ebben a polgárháborúba süllyedt országban, ahol megszűnt mindenféle központi kontroll, egymillió ember várakozik arra, hogy valamilyen hajóra felférjen és átléphesse az EU földközi tengeri határait. Szíriából négymillió ember menekült el, csak Törökországban vannak közülük 2,5 millióan, az országon belül pedig 8 millióan hontalanná váltak. Ők mind potenciálisan menekültek lesznek valamikor, ha ezt a helyzetet nem rendezzük. Márpedig ehhez közös, uniós vagy inkább euró-atlanti összefogásra van szükség. Sokkal olcsóbb lenne most keményen beleállni a konfliktusokba, mint napi szinten görgetni magunk előtt a menekültáradat ügyét.
Ötletet végül is nem mondott, csak azt, hogy össze kell fogni egy közép távú stratégia érdekében.
A megoldási javaslatunkon most dolgozunk, de azt látni kell: jelenlegi hatalomnak nincs fogadó készsége az egyedi megoldásokra; mindig maga kíván előállni olyan ötletekkel, amelyből belpolitikai hasznot tud húzni. Nem érdekli, hogy mi lesz a holnappal, csak és kizárólag a politikai haszonszerzés a célja, és ha ezt meg lehet spékelni egy kis vagyonosodással, na, akkor azt végre hajtja. A közép távú stratégia érdekében pedig valóban az összefogás a lényeg egy, a Földközi-tenger medencéjét érintő rendezés céljával.
Mit tehetne az EU vagy az USA Líbiában? Harcoló csapatokkal rendet tenni?
15 évig békefenntartással foglalkoztam. A békefenntartásnak egyetlen egy kulcsmozzanata van: ha elég csizma van az adott régióban, fenn lehet tartani a békét. Rendezni kell először az egzisztenciális bizonytalanságot, a kiváltó okot, amiért elhagyják az otthonukat az emberek. A polgárháborús térségekben - ilyen Szíria is - segíteni kell a rendezést, fel kell ezt vállalni. Ezt követően gazdasági csomaggal kell segíteni - nem pedig segéllyel, aminek a 80 százalékát ellopják, eltűnik. Egy ilyen gazdasági csomag viszont nem képes egyik napról a másikra megoldást kínálni, ez középtávú megoldás, amely évek hosszú sora alatt érleli ki a megoldást. De ha ezt nem kezdi el az EU, és csak arról szól a dolog, hogy mit csináljunk a hajókon megérkezett nyomorultakkal, akkor ez az elkövetkező tíz évben egyre nagyobb probléma lesz. Olyan probléma, amely a terrorizmust is támogatja. Hiszen minél több a menekült, minél többen indulnak el, mert nem érzik magukat biztonságban, mert nincstelenek, már az sem érdekli őket, hogy akár az életüket is elveszíthetik egy ilyen kétséges hajóút alkalmával, annál több radikálist tudnak átküldeni, átdobni Európába.
Vagyis igaza van Orbánnak, amikor egy mondatban említi a menekülteket és a terrorizmust?
Ezek féligazságok. A konzultációs kérdőívben vannak összetett mondatok, amelyeknek az egyik fele igaz, de ahová kifut, a következtetés már nem. Kivehetünk belőle félmondatokat, ami helytálló, de a folytatás már egy olyan jövőt vetít előre, ami a szakadék felé vezet. Olyan ez, mint amikor az orvos megfelelően diagnosztizálja a tüdőembóliát, majd azonnal a bal láb amputálását rendeli el mint terápiát. Képessé kell válniuk a magyar és az európai politikusoknak is arra, hogy saját mandátumukon túl is gondolkozzanak. Ha erre nem lesznek képesek, akkor megismétlődik mindaz, ami Koszovóban történt.
Koszovóban jelen misszióval van jelen az Európai Unió, komoly euró milliók áramlanak az államba.
Koszovóban ma az EU ellenőrzi az igazságszolgáltatást és a rendőrséget - és mégsem működik. Paradigma-váltásra lenne szükség az uniós döntéshozók esetében. Az Európai Bizottság mandátuma öt évre szól, ezért a politikusi öt évben gondolkodik - ennyi. Nem nézi, mi történik a ciklusa után. El kell kerülni más térségekben azt, ami Koszovóval történt. Ott a nemzetközi közösség kinevezett képviselői mindig a kisebb ellenállás irányába mentek el. Az eredmény ismert. 1999 júliusában a NATO és a jugoszláv hadsereg parancsnokai aláírták a megállapodást, csakhogy arra senki nem tudta a választ: most mit kéne csinálni? Három-négy nap alatt az ENSZ Biztonsági Tanácsa elfogadta a 1244-es határozatot és az egész civil rendezést a NATO áttolta az ENSZ-re.
Vissza Orbánhoz és a konzultációhoz. Akkor tehát abban is igaza van, hogy Brüsszel elhibázott módon kezeli ezt a kérdést.
Ez megint egy féligazság. A kiinduló pont lehet, hogy igaz: az EU-ban hibáznak, szerintem kifejezetten rosszul állnak hozzá ehhez a mára globálissá vált problémához. Ez ugyanis nem határrendészeti probléma. Ez a féligazság igaz része. A dolog ott fordul borzasztóvá Orbánnál, amikor azt látjuk, hova futtatná ki ezt a dolgot. Ő is határrendészeti problémaként kezeli a menekült-ügyet, amely adminisztrációs, bürokratikus eszközökkel megoldható. Ez a hazugság. Ezzel az illúzióval le kell számolni. Ezért beszélek paradigma-váltásról, máskülönben ez csak rosszabb lesz. Nekünk meg van a lehetőségünk - ha normális diplomáciánk lenne és normális emberek irányítanák a külpolitikát -, hogy egyedi ötletekkel, javaslatokkal álljunk elő. Mindenki örülne az EU-n belül, egy ilyen kezdeményezésnek. De itthon nincs aki elkezdje, mert ma arról szól a magyar diplomácia: miként tudunk összeseftelni egy kis baksist valamelyik keleti olajhatalomtól.
De had jegyezzek meg valamit: nem sok dolog van, amiben én Vona Gáborral egyet tudnék érteni, de az a mondata, hogy "Orbán is Jobbikos, csak még nem tudja", úgy tűnik helyt álló.
forrás: Sztárklikk
