Amikor az ember tulajdonképpen majdnem teljes karrierjét, újságíróként, majd az ENSZ munkatársaként, népirtás-közeli helyzetekben tölti el, érdekes helyzetekbe keveredhet.
Például fekszik a járdán, Koszovóban, mellette barátja és egy utcai beton virágtartó mögött próbálnak fedezéket találni a repkedő golyók elől. Ilyenkor a barátság - gondolom ez a világ rendje - átrendeződik, új értelmet nyer. Ott, abban a percben a virágvájú mögött. Így lett nekem egy örmény testvérem. Hozzá szólnék most.
(Jacksonnak)
Holokauszt, holodomor, genocídium, anfal, népirtás.
Micsoda szavak.
Ja, és itt sorakozik még a polkorrekt divatos, humanitárius katasztrófa.
Micsoda szavak.
Ott vannak a kollégám hátán. Egyenként és együtt. Mind. A jobb nyaktő alól indulva keresztben harminc negyven centi lehet. Egy pontatlan suhintás a bozótvágó késsel, már csak egy heg. Emlék Kigaliból. Begyógyult. Sohase gyógyul be.
Nagyobbik lányom dédnagyanyja ugrik síneken át valahol Kelenföldön. Lelép éppen. A többiek ott maradtak. Nem ugrottak, nem futottak.
A barátom dédnagyanyja valahol Aleppo mellett fekszik a porban, már meggyalázva. Katonai bajonett fentről lefelé valahol mellkas tájékon hatol be. A vért felissza a por. Melegek a napok már ilyenkor 100 éve arrafelé.
Temetetlen holtak Deir Ezzorban. 100 éve temetetlenek és már ott fekszenek az újabb áldozatok. Befedi a genocídiumot a genocídium. 100 éves temetetlen holtakra jön az újabb réteg. Népirtásra népirtás rakódik. Konkrétan. Pontosan. Deir Ezzorban.
A barátom Bejrútban gyűjti a vért ampullákba. Örmény vért gyűjt. Keveri össze a festékkel. Vörös a vér. Vérszínű a festék. Nyomják a lapot. 12. szám. Audio Kultur. Underground. Örmények vérével nyomva. "Még itt vagyunk, még vérzünk." #stillherestillbleeding
Örmények vére tűri a nyomdafestéket. Tűri-e a nyomdafesték az örmények vérét?
Amit gondolok tűri-e a nyomdafestéket?
100 év hallgatás. Ezt hogy mondják?
100 év hazugság. Megalkuvás.
100 év kussolás. Cinizmus. Politikai gyávaság.
Ezt hogy mondják?
(Elhangzott 2015. április 24-én Budapesten)
Amikor az ember tulajdonképpen majdnem teljes karrierjét, újságíróként, majd az ENSZ munkatársaként, népirtás-közeli helyzetekben tölti el, érdekes helyzetekbe keveredhet.
Például fekszik a járdán, Koszovóban, mellette barátja és egy utcai beton virágtartó mögött próbálnak fedezéket találni a repkedő golyók elől. Ilyenkor a barátság - gondolom ez a világ rendje - átrendeződik, új értelmet nyer. Ott, abban a percben a virágvájú mögött. Így lett nekem egy örmény testvérem. Hozzá szólnék most.
(Jacksonnak)
Holokauszt, holodomor, genocídium, anfal, népirtás.
Micsoda szavak.
Ja, és itt sorakozik még a polkorrekt divatos, humanitárius katasztrófa.
Micsoda szavak.
Ott vannak a kollégám hátán. Egyenként és együtt. Mind. A jobb nyaktő alól indulva keresztben harminc negyven centi lehet. Egy pontatlan suhintás a bozótvágó késsel, már csak egy heg. Emlék Kigaliból. Begyógyult. Sohase gyógyul be.
Nagyobbik lányom dédnagyanyja ugrik síneken át valahol Kelenföldön. Lelép éppen. A többiek ott maradtak. Nem ugrottak, nem futottak.
A barátom dédnagyanyja valahol Aleppo mellett fekszik a porban, már meggyalázva. Katonai bajonett fentről lefelé valahol mellkas tájékon hatol be. A vért felissza a por. Melegek a napok már ilyenkor 100 éve arrafelé.
Temetetlen holtak Deir Ezzorban. 100 éve temetetlenek és már ott fekszenek az újabb áldozatok. Befedi a genocídiumot a genocídium. 100 éves temetetlen holtakra jön az újabb réteg. Népirtásra népirtás rakódik. Konkrétan. Pontosan. Deir Ezzorban.
A barátom Bejrútban gyűjti a vért ampullákba. Örmény vért gyűjt. Keveri össze a festékkel. Vörös a vér. Vérszínű a festék. Nyomják a lapot. 12. szám. Audio Kultur. Underground. Örmények vérével nyomva. "Még itt vagyunk, még vérzünk." #stillherestillbleeding
Örmények vére tűri a nyomdafestéket. Tűri-e a nyomdafesték az örmények vérét?
Amit gondolok tűri-e a nyomdafestéket?
100 év hallgatás. Ezt hogy mondják?
100 év hazugság. Megalkuvás.
100 év kussolás. Cinizmus. Politikai gyávaság.
Ezt hogy mondják?
