Ma száz esztendeje, 1915. április 24-én éjjel az oszmán hatóságok begyűjtöttek mintegy 250 örmény nemzetiségű értelmiségit és még aznap éjjel kivégezték őket. Ezt az eseményt tekintjük a törökországi örmény népirtás kezdetének, noha az örményellenes pogromok már az 1890-es években 2-300 ezer áldozatot követeltek, 1909-ben Adanában pedig egyetlen alkalommal 30 ezer örményt mészároltak le.
A marhavagonokba zsúfolt, illetve halálmenetekbe szervezett örmények deportálása, a terrorizálásukra és lemészárlásukra fölállított rohamosztagok, a hadseregben szolgáló örmények munkaszolgálatra kényszerítése, a koncentrációs táborokba hurcolt, halálra éheztetett örmények képe nem véletlenül köszön vissza a náci gaztetteknél. A nürnbergi perhez hasonlóan utóbb nemzetközi bíróság ítélkezett az örmény népirtás főbűnösei fölött is.
A Demokratikus Koalíció az örmény genocídium centenáriumán tisztelettel és részvéttel hajt fejet a másfél millió áldozat emléke előtt. Fájdalommal emlékezik meg arról, hogy a Német Császárság és az Osztrák-Magyar Monarchia sokáig cinikusan szemet hunyt az oszmán szövetséges rémtettei fölött. Követeli a magyar kormánytól, hogy a Monarchia más utódállamaihoz és Németországhoz hasonlóan Magyarország is népirtásnak ismerje el a történteket.
Ara-Kovács Attila elnökségi tag DK, a külügyi kabinet vezetője
