Cikk: Nagy-Huszein Tibor: Hát már a szarkenés se megy?

A Fidesz és nevében elsősorban Rogán Antal, a pártot hűen szolgáló kincstári sajtóval együtt minden eszközzel megpróbálja az évszázad (eddigi) legnagyobb pénzügyi botrányát rátolni az ellenzékre. Be kell látni, nem kis feladatra vállalkoztak. Öt év kormányzás után, az ellenőrzés minden jogával felvértezve azt bebizonyítani, hogy a bűnös az előző rezsim – hát, az nem megy minden erőfeszítés nélkül. Úgy tűnik azonban, a gigászi erőfeszítések sem járnak sok sikerrel. Első lépésként rögtön nagy hibát követtek el: azt állította az ellenőrző hatóság vezetője, hogy egy ellenőrzés első óráiban rátaláltak egy amúgy már 10–15 éven át észrevétlenül folyó csalásra. Nem tudják ugyan, hogy mi és hogyan történt, de az már 10–15 éve történik. Nem tudják, mi történt, de egy órán belül kiszámolták, hogy 100 milliárd Ft hiányzik, nem ötven, nem kétszáz, hanem épp száz. Nem tudják, kinek hiányzik, eddig senki sem szólt, hogy nincs meg, de hiányzik, az hétszentség, ha az illetékes azt mondja. Rögtön be is zártak négy kis bankot – de egyetlen embert se. Azokat a bankokat, amelyek a takarékszövetkezetek államosítása elől bankká alakulva megmenekültek. Úgy jó egy éve. Mert állítólag ezek csaltak úgy 10–15 éven át. Aztán megtalálták Gyarmati Jánost, aki állítólag a szocialistákhoz kötődik. Egy nap múlva be kellett ismerniük, hogy hát ez a Gyarmati nem az a Gyarmati. Találtak egy másik szoci vonalat is, de arról meg kiderült, hogy Fidesz-alapító, és még 2009-ben is a Fidesz EU-választási listáján szerepelt. A Buda-Cash alapítója meg épp az a Pintér Zoltán, aki véletlenül a 2001-ben hírhedt körülmények között privatizált „piszkos 12” állami gazdaság egyikének, a Hidasháti Zrt-nek a tulajdonosa. Most azonban megtalálták a Jolly Jokert, a Gyurcsány-vonalat! Már épp szólni akartam, hogy az nem járja, hogy Bástya elvtársat már nem akarja senki lelőni, de aztán megjött a menetrendszerű gyurcsányozás. Nem is akárhogyan, kellően rafináltan, szövevényesen, íme: (idézet a pestisrácok.hu-tól, betűhív közlés)*.

Pikáns, hogy információink szerint Gyarmati János, a Buda-Cash egyik tulajdonosa és vezérigazgatója Gyurcsány alelnökéhez és üzlettársaihoz köthető. Gyarmati, aki a cégiratokban hivatalos lakcímként egy fülöp-szigeteki lakást jelentett be 2004 májusa és 2008 júniusa között volt a Dunacorp Faktorház Zrt. felügyelőbizottsági tagja volt. A cégnél 2009-ben volt vezérigazgató Nagy-Huszein Tibor, Gyurcsány Ferenc pártjának, a Demokratikus Koalíciónak az alelnöke. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy pártja nevében a múlt héten éppen Nagy-Huszein Tibor követelt egy ’Fidesztől független vizsgálóbizottság’ felállítását a Buda-Cash- ügyben.

A klasszikus vicc jut eszembe erről, tudják, amelyik arról szól, hogy állítólag Moszkvában Mercedes személykocsikat osztogatnak. Aztán kiderül, hogy nem Moszkvában, hanem Leningrádban, nem Mercedeseket, hanem Moszkvicsokat, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak. Ezt a „hírt” aztán ellenőrzés nélkül átvette az m1 és az m2 esti híradója is. Lássuk hát a tényeket, először rólam. Az én nevemet nem keverték össze névrokonommal, de ez nem olyan nagy teljesítmény, mert más nincs ilyen névvel. Még az is megállja a helyét, amit valószínűleg a Google-ból szedtek, hogy voltam a Dunacorp vezérigazgatója, 2009-ben. A Dunacorp Faktorház Zrt-t ugyanis korábbi tulajdonosai – akik mellesleg egyáltalán nem köthetők Gyurcsány nevéhez, ezt ki is kérnék maguknak – eladták egy ügyvédi csoportnak. Az én vezérigazgatói megbízásom az átadás-átvétel lebonyolítására szólt. Akkor azonban Gyurcsányról csak azt tudtam, hogy ő az ország miniszterelnöke, személyesen először 2013 nyarán találkoztam vele. A DK-ba 2013 őszén léptem be. Előtte 20 évig nem volt semmi kötődésem semmilyen párthoz, azt megelőzően pedig az Agrárszövetség főtitkára voltam. A Dunacorp Faktorház Zrt. felügyelőbizottságában valóban volt egy Gyarmati, de nem 2004 és 2008 között, hanem 2009 augusztusától, amikor én már nem dolgoztam a társaságnál. És az valóban pikáns, hogy ezt a Gyarmatit, akit az új tulajdonosi kör 2009-ben a felügyelőbizottságba tett, nem Jánosnak hanem Zoltán Zsoltnak hívják. Idézzük itt a PSZÁF erre vonatkozó határozatát:

A DUNACORP Faktorház Zrt. (székhelye: 2161 Csomád, Akácos út 13., továbbiakban: pénzügyi vállalkozás) Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez (székhelye: 1013 Budapest, Krisztina krt. 39., továbbiakban: Felügyelet) benyújtott kérelmére, a Felügyeleti Tanács felhatalmazása alapján az alábbi h a t á r o z a t o t 1. Engedélyezem,hogy a pénzügyi vállalkozásnál Jobbágy János (…) igazgatósági elnökként, Gyarmati Zoltán Zsolt (…) felügyelő bizottsági elnökként megválasztásra kerüljön. Budapest, 2009. július 30. Kuzder Judit s.k. a PSZÁF ügyvezető igazgatója

Ennek a Gyarmati (nem János) Zoltánnak pedig a Gyurcsányhoz való kötődése kimerült abban, hogy mindketten magyar állampolgárok. A „baloldali szál” bontogatását a neves „oknyomozó portál” tovább is hasonló pontossággal folytatja:

Érdekes, hogy ugyanebben az időben az a Virág Attila volt a Dunacorp cégjegyzésre jogosult vezérigazgatója, akit több sajtótermék visszatérően az egykori SZDSZ informális pénztárnokaként említett. Virágnak a Tocsik-botrányban is szerepe volt, ugyanis ő volt abban az időben a Tocsik Mártát megbízó ÁPV Rt. SZDSZ-által delegált alelnöke. Virág Attila ráadásul több, Gyurcsány Ferenchez köthető cégben is felbukkant, 1999 és 2002 között például ő volt a korábbi kormányfő első számú vállalkozásának, az Altusnak az igazgatósági tagja, de az akkor még Gyurcsány-érdekeltségű Perfekt Rt.-ben is társtulajdonos volt. Virág továbbá az egykor szintén Gyurcsány által jegyzett Pertia Könyvvizsgáló Zrt.-ben is ügyvezető lehetett.

Hát, kedves Pesti srácok, nem. Abban az időben nem az a Virág Attila volt a Dunacorp cégjegyzésre jogosult vezérigazgatója. Vélhetően létezhetett egy ember, akit több sajtótermék visszatérően az SZDSZ „informális pénztárnokaként” említett, és neki lehetett köze a Tocsik-ügyhöz is, de az bizony nem az a Virág Attila volt, aki előttem a Dunacorp Faktorház Zrt. vezérigazgatója volt. Mert bizony ez a Virág Attila a Tocsik-ügy idején tejfeles szájú kezdő volt a közgazdász szakmában, már koránál fogva sem lehetett az idő tájt az ÁPV elnökhelyettese, és Gyurcsányt a mai napig csak a tévéből ismeri, a cégeiben pedig sohasem dolgozott. Az írásban említett 1999–2002 közötti időszakban például az FHB-ban dolgozott velem együtt, részben egy szobában, mostanság pedig az OTP érdekeltségébe tartozó céget vezet. Szóval ilyen stabilan állnak azok a „pikáns információk”, amelyekkel az ellenzékhez próbálják varrni ezt a példátlan, 120 ezer embert, 84 önkormányzatot és sok vállalkozást károsító botrányt. Elgondolkodtató, hogy ha a „kötődések” felderítésében mérhetetlen szorgalommal is csupán ilyen „találati pontosságot” sikerült felmutatni, akkor vajon a botrány lényegét érintő tények és számok mennyiben állják meg a helyüket. És ha utólag valósnak bizonyulnak, vajon azok voltak-e a kirobbantás pillanatában is, vagy csak utólag válnak valóssá, miután az OBA más bankok befizetéseiből, illetve az állam az adófizetők pénzéből nagyjából kártalanította az érintetteket. Ez a fáradságot nem kímélő igyekezet azonban arra utal, hogy bizony nagy a baj, az „istállók takarítása” során nagy rakás szemét kerülhetett elő. A „polgárok egyenes válaszokat várnak” (hogy egy igazán illetékest idézzek) arra a kérdésre is, hogy vajon mostanság merre járhatnak ezek a pénzek. Alig pár nap telt el, és jött az igazi nagy botrány, a Quaestor. Állítólag fiktív kötvényeket bocsátott ki. Ebben az a pikáns, hogy az ilyen kötvények kibocsátását a felügyelet engedélyezi. Nevezetesen korábban a most épp magasan kitüntetett Szász Károly, újabban pedig a mély vizsgálatot ígérő Windisch László. A’ la Vida Ildikó, most megvizsgálja, hogy pár hónapja milyen hibát követett el. Mindezek fényében tehát megismétlem, amit a „tényfeltáró” cikk is említ, talán egyetlen valós információként, mert ezt valóban én mondtam: „A Demokratikus Koalíció követeli, alakuljon a Fidesztől független parlamenti vizsgálóbizottság, és vizsgálja ki, mi történt ezekben a bankokban, hová lett és kit gazdagít az eltűnt, irdatlan mennyiségű pénz.” Amúgy pedig már megindult a jogi eljárás a személyiségi jogaim súlyos megsértése miatt, és nem fog elmaradni a polgári szakasz sem.

_________________________________________________________________________________

A szerk. megj.: A pestisrácok.hu kiadója  a Fidesz frakció fizetési listáján is szereplő Gerilla Press Kft., felelős kiadója Huth Gergely (lásd az Átlátszó írásait,) lapigazgatója Stefka István, korábban a Magyar Hírlap főszerkesztője.

forrás: galamus.hu