NAPI MESE: Mészáros Lőrinc esete a földműveléssel
Lőrinc, a Mészáros álmot látott: álmában az a sok-sok talpalatnyi föld, amit addig árendában műveltek hű szolgái, mind az övé lehet! Nosza, gondolta, felkerekedik és baráti áron megvásárolja azokat a jó magyar földeket. De csalatkoznia kellett: kihirdettetett, hogy a földet csak az veheti meg, aki legalább 3 éve mező-, erdőgazdasági tevékenységet, illetve kiegészítő tevékenységet saját nevében és saját kockázatára folyamatosan Magyarországon folytat, vagy a legalább fertálynyi részben tulajdonában álló mezőgazdasági termelőszervezet olyan tagjának minősül, aki mező-, erdőgazdasági tevékenységet személyes közreműködésként végzi. Lőrinc személyesen soha nem közreműködött ilyesmiben. Így az egyszeri gázszerelő arra az igazán életszerű gondolatra jutott, hogy átképezné magát földművesnek. Gondolta, jó messzire elvándorol, mert mégis, micsoda szégyen lenne az, kisbíróként a pórok szeme láttára iskolapadban görnyedni… Be is csomagolt Lőrincünk a tarisznyájába némi hamuba sült pogácsát, és már majdnem nekivágott, hogy hetedhét országon átgázolva beüljön az iskolapadba, és szorgalmasan tanulva megszerezze azt az aranykalászt. De akkor Viktor cimbora jót nevetett rajta! – minek menne oda, elég, ha elküld némi aranytallérokat, majd küldik azt az aranykalászos izét. Ha meg valaki akadékoskodna, hát majd azt mondják, hogy a kertjében pöfögő traktoron tanulta ki a földművességet, saját magától.
És lőn. Lőrinc most már földműves, ráadásul rögtön aranykalászos! Balázs gazda (a Győrffy) is tartotta a szavát, tényleg elintézte Viktor cimboránál, hogy Lőrincünk jókora darab zsíros földet kanyaríthatott ki az állami földekből.
És boldogan él, amíg meg nem hal.
Nagy-Huszein Tibor
Alelnök, DK