A kormány egyelőre nem gondolja újra a kötelező olvasmányok listáját. Az emberi erőforrások minisztériuma szerint minden rendben van velük.
Tervezik-e a kötelező iskolai olvasmányok újragondolását? - tette fel a kérdést Dr. Oláh Lajos a Demokratikus Koalíció országgyűlési képviselője Balog Zoltánnak, az emberi erőforrások miniszterének írásban. Kérdését Oláh azzal indokolta, hogy számos lakossági megkeresés érkezett hozzá a szülők és gyermekek részéről a kötelező olvasmányok újragondolásáról.
"A gyerekek számára a kötelező olvasmányokat érdekesebbé és izgalmasabbá kellene tenni, vagyis olyan könyveket kell a kezükbe adni, ami leköti őket, szívesen olvassák, és ezzel megszeretik az olvasást. A mai kötelező olvasmányok a gyerekek és szülők elmondása alapján is unalmas, és hamar leteszik a könyvet" - írta Oláh.
Vajon a minisztérium gondolkozik-e olyan reformon, ami ezt a szemléletet magává teszi? - kérdezte a Demokratikus Koalíció képviselője.
Akkor, amikor
A minisztériumtól Rétvári Bence államtitkár válaszolt a kérdésre. Miután válaszában felsorolta, hogy a kormány 2010 óta milyen intézkedésekkel szándékozott javítani a köznevelés minőségén a pedagógusi életpályától kezdve a tanfelügyeleti rendszeren át a hit- és erkölcsoktatásig és a kötelező óvodáig, tulajdonképpen nemmel válaszolt – már ha jól értjük az államtitkár szavait.
A kötelező olvasmányok körét a Nemzeti alaptanterv és kerettanterv alapján határozták meg, azon pedig majd akkor végzik el „a szükséges és indokolt” módosításokat, így „esetlegesen a kötelező iskolai olvasmányok újragondolását” is, amikor elvégzik az alaptanterv felülvizsgálatát, áll a válaszban. (Ez egyébként egy úgynevezett tautológia, vagyis a mondat önmagával indokolja önmagát: akkor változtatunk a kötelezők listáján, amikor majd változtatunk a kötelezők listáján.)
Csak a kérdésre nem válaszolt.
Mindenesetre úgy tűnik, pusztán a kötelező olvasmányok ügye miatt biztosan nem nyúlnak az alaptantervhez.
A válasz egyébként így csak egy dolgot nem árul el: azt, ami az eredeti kérdés volt. Vagyis, hogy tervezik-e a kötelezők újragondolását. Bár a szöveg alapján arra következtethetünk, hogy nem tervezik, persze nem is zárják ki teljesen a lehetőségét.
Lehet öröm, ami kötelező?
Az Origón már foglalkoztunk korábban a kötelező olvasmányok listájával és az általa felvetett problémákkal. A 2013-as Nemzeti alaptanterv tulajdonképpen visszatért a kötelezők 1978-as listájához, persze kiegészítésekkel. Ha ugyanis a tanár végigolvastatja a diákokkal a nemzeti közműveltségi kánon minimumát, nem marad idő arra, hogy más, esetleg a korosztálynak megfelelőbb művekre hívja fel a gyerekek figyelmét.
Nemrég pedig azt vetettük fel, hogy az irodalomoktatásban szemléletváltásra van szükség: jóval több mai művet kellene tanítani ahelyett, hogy halott szerzők régi klasszikusaival és irodalomtörténeti adatokkal fárasztanánk a diákokat. A nemzeti kerettanterv kiszorítja a mai magyar irodalmat a gimnáziumokból, ezzel egész nemzedékeket szoktat le az olvasásról, hiszen ezek a szövegek lennének képesek megérinteni a diákokat.
forrás:
origo.hu
