Eltelt 100 nap Magyar Péter, miniszterelnöki beiktatása óta. Száz nap, amely számos nehézséget és kihívást, ugyanakkor lehetőséget is tartogatott.
A Demokratikus Koalíció nem árult zsákbamacskát azzal kapcsolatban, hogy parlamenti munkája során mely ügyeket kívánta volna napirendre tűzni. Világosan megfogalmaztuk azokat a kezdeményezéseket, amelyek véleményünk szerint közvetlenül és érdemben javíthatnák a magyar emberek mindennapi életét: a rabszolgatörvény eltörlését, a devizahitelesek helyzetének rendezését, az adómentes minimálbér bevezetését, a svájci indexálású nyugdíjemelés visszaállítását, valamint a családi pótlék összegének emelését.
Mindezek mellett számos további, általunk is fontosnak tartott ügyben történt előrelépés. Eltörölték a főispáni címet és a vármegye-elnevezést, az akkumulátorgyárakkal szemben úgy tűnik szigorúbb fellépnek, valamint azt, hogy megkezdődött a hatékonyabb vízvédelmi intézkedések kidolgozása és bevezetése. Utóbbi területen ugyanakkor még jelentős feladatok állnak az új kormány előtt.
Azonban aggodalommal látjuk, hogy a rabszolgatörvény eltörlése, a devizahitelesek helyzetének rendezése, a svájci indexálású nyugdíjemelés visszaállítása és a családi pótlék emelése száz nap elteltével sem került a kormány elé. És ez miért probléma?
Emberek százezreit hagyjuk kiszolgáltatva a multik és a gyárak vezetőinek, ha továbbra is fenntartják a rabszolgatörvényt, amelyben a profit fontosabb lehet a dolgozók érdekeinél. A munkavállaló nem egy szám a termelési táblázatban és nem pusztán egy költségelem, hanem ember, akinek családja, magánélete és jogai vannak. A Fidesz olyan rendszert hagyott maga után, amely túl nagy teret engedett a munkavállalók kizsigerelésének, ezen pedig az új kormánynak változtatnia kell. Egy jobb ország ott kezdődik, ahol a gazdasági teljesítmény mellett az azt megteremtő embereket is megbecsülik. Eltelt 100 nap, és a kétharmados parlamenti többség ellenére a rabszolgatörvény még mindig velünk van. Itt az idő, hogy végleg eltöröljük.
Továbbá, a devizahitelesek sem várhatnak tovább. Ez nem a múlt egyik lezárt fejezete, hanem családok százezrei számára ma is nagyon is valóságos probléma. Emberek veszítették el megtakarításaikat, otthonaikat, vagyonukat, sok esetben egy élet munkáját egy olyan rendszerben, amelyben az állam nem biztosított számukra megfelelő védelmet. Ha a kormány az Európai Unió Bíróságának döntéseit más, akár több száz milliárd forintos következményekkel járó ügyekben tudomásul veszi és végrehajtja, akkor a devizahiteleseket érintő európai bírósági döntések következményeivel is foglalkoznia kell. Ugyanaz a jog, ugyanaz a bíróság és ugyanaz az állami felelősség. A bankok és az állam felelősségét tisztázni kell, a károsultak számára pedig valódi és igazságos rendezést kell teremteni. Száz nap erre nem volt elég. Ezért mostantól számoljuk a napokat.
A családi pótlék az egyik legalapvetőbb támogatás, amelyet az állam a gyermeket nevelő családoknak nyújthat, ezért elfogadhatatlan, hogy annak összege hosszú éveken keresztül ne kövesse a megélhetési költségek emelkedését. A DK korábban kalkulátorral is bemutatta, hogyan emelné meg a családi pótlékot, külön figyelmet fordítva az egyszülős családokra. A 100 ezer forintos iskolakezdési támogatás jó kezdeményezés, de önmagában nem oldja meg a családok mindennapi problémáit. Egy gyermek támogatása nem függhet attól, hogy éppen iskolakezdés van-e: a gyermekek egész évben esznek, ruházkodnak, tanulnak és nőnek. A gyermekek egyenlőek, ezért olyan támogatási rendszerre van szükség, amely minden gyermek számára nagyobb biztonságot jelent. Ehhez pedig elengedhetetlen a családi pótlék érdemi emelése.
A magyar nyugdíjasokat az elmúlt tizenhat évben túl sokszor hagyták magukra, ezen pedig változtatni kell. Nem alkalmi korrekciókra, toldozásra-foldozásra és egyszeri juttatásokra van szükség, hanem kiszámítható, értékálló nyugdíjrendszerre. Valódi svájci indexálásra van szükség, amely nemcsak az árak változását, hanem a bérek emelkedését is figyelembe veszi. Amit a Fidesz elvett a nyugdíjasoktól, annak helyreállításáért az új kormánynak felelősséget kell vállalnia. Nem fogadhatjuk el, hogy valaki negyven-ötven év munkája után arra legyen ítélve, hogy élete utolsó évtizedeiben egyre jobban leszakadjon az aktív dolgozóktól. Egy ország fejlettségét az is megmutatja, hogyan bánik azokkal, akik egy egész életet végigdolgoztak érte.
Tehát, jól látható, hogy ezek nem elvont politikai kérdések. Ezek fizetésekről, nyugdíjakról, családi megélhetésről, adósságokról és kiszámíthatóbb hétköznapokról szólnak. Olyan döntésekről, amelyek közvetlen segítséget jelenthetnének azoknak, akiknek erre most van szükségük.
Száz nap eltelt. Mi pedig mostantól számolunk. Ezért elindítunk egy weboldalt, ahol bárki napról napra nyomon követheti, mennyi idő telik el addig, amíg ebben a négy, emberek százezreit érintő ügyben végre érdemi döntés és valódi megoldás születik. A számláló addig ketyeg, amíg a rabszolgatörvény eltörlése, a devizahitelesek helyzetének rendezése, a családi pótlék emelése és a svájci indexálású nyugdíjemelés visszaállítása nem kerül a kormány elé.
Mert minden egyes nappal, amikor elmarad a döntés, emberek százezrei várnak a segítségre. Mi pedig számon tartjuk ezeket a napokat.
Az óra elindult. A kérdés már csak az: meddig kell még várni?
