Gyurcsány Ferenc: 33 pontban a DK-ról és az országról
Bevezető
Pár napja azt ígértem, hogy gyorsan elvégezzük a választás utáni első értékelést, és ha ezzel megvagyunk, akkor elmondom, mire jutottunk.
Tudom, a legizgalmasabb kérdés, hogy ki mond le, még egyértelműbben az, hogy én lemondok-e. De mielőtt erre a kérdésre válaszolnék, elmondom, hogy milyen megfontolások játszottak szerepet döntésünk meghozatalában.
Kötve hiszem, hogy bármifajta tudományos értekezést várnak tőlem, mégis, ahhoz, hogy megosszam Önökkel, mit is gondolunk, szóba kell hoznom olyan megfontolásokat is, amelyek túlmutatnak a két héttel ezelőtti választáson. De azért próbálom nem túlbonyolítani.
1.
A XX. század legnagyobb magyar demokrata gondolkodója, Bibó István visszatérően foglalkozik olyan társadalmi megrázkódtatásokkal, amelyek elviselése és a keletkezett problémák megoldása meghaladja a közösség erejét. Persze azt, hogy a közösség lebénult, hogy a problémait nem tudja megoldani, nem vallja be magának, helyette álmegoldásokba menekül, és egyfajta ferde viszonyba kerül a valósággal. Nem abból indul ki, ami van és ami lehet, hanem abból, aminek képzeli magát. Végül az ilyen közösség minden bajára olyan magyarázatokat keres, amelyek a józan értelem és a tények színe előtt nyilván hamisak, de lehetővé teszik, hogy a hamis helyzetben élő közösség a hamis helyzetét fenntartsa.
2.
Miért hoztam ide ezt a bonyolult szöveget? Azért, mert sokan úgy gondolják, hogy Magyarország, a hazánk, és lakóinak többsége, legalábbis meghatározó része visszatérően ilyen helyzetben találja, ilyen helyzetbe manőverezi magát.
Hogy mivel is? Azzal, amit Bibó úgy ír le, hogy a közösség belemenekül valami álmegoldásba, a megoldás illúziójába, úgy, hogy éppen azzal nem foglalkozik, ami a valóságban a megoldás útjában áll. Az ilyen közösség mindinkább ferde viszonyba kerül a realitással, és képtelenné válik arra, hogy bajainak, kudarcainak okát az okok és okozatok normális láncolatában megtalálja, és minden bajára olyan magyarázatokat keres, amelyek a józan értelem és a tények színe előtt nyilván hamisak, de lehetővé teszik, hogy a hamis helyzetben élő közösség fenntartsa a hamis helyzetet.
3.
Mi hajlunk annak az értelmezésnek az elfogadására, hogy mi, magyarok (teszem hozzá, Bibó más nemzetek példáját is bemutatja ezt), szóval mi magyarok, mint politikai közösség, sokszor kerüljük a problémáinkkal való tényleges szembenézést, és valami közös menekülő utat keresünk. Talán ezért van még itt 100 év után is feldolgozatlanul Trianon traumája? Vagy a szembenézést kerültük el akkor is, amikor rendszerváltozás következményeinek közös feldolgozása helyett elfogadtuk, vagy legalábbis sokan elfogadták a rendszerváltozás „fülkeforradalommal” történő kiigazítását, az úgynevezett illiberális demokráciát?
4.
Vajon a Nemzeti Együttműködés hazug, autoriter rendszerével szembeni küzdelmünk eddigi kudarcai nem abból származnak-e, hogy nem tudunk, akarunk szembenézni a rendszer valóságos természetével, hogy nem vesszük higgadtan számba a reális lehetőségeinket, hogy egyéni és kollektív tévhiteink, előítéleteink, félelmeink irányítanak bennünket? Nem az történik-e, hogy miként Bibó írja, „a hamis helyzetben lévő közösség közvéleménye vagy irányadó véleménye kifejleszt bizonyos szólamokat, melyekkel a neki kellemetlen megállapításokat letorkolja? A hamis világkép meg előhozza a hamis kompromisszumok embereit, a hamis realistákat, akiknek realizmusa mögött valójában csak erőszakosság, ravaszság vagy csökönyösség van.”
Mindenesetre tőlünk nem áll távol az az értelmezés, mely szerint annak, ahogyan felborult a magyar belpolitika az elmúlt hónapokban, köze lehet az előzőekben leírt jelenséghez.
5.
Beszéljünk akkor a választások egynémely dolgáról!
Mit ígért a Fidesz? Azt, hogy megállítja a háborút, megvédi a békét, és nem engedi, hogy Gyurcsány és emberei vezessék a fővárost, a kerületeket, a településeket.
Mit ígértünk mi? Erős Európát, amely a jobb élet záloga, és azt, hogy ha Orbán veszít, akkor közelebb kerülünk Orbán leváltásához, akár egy előrehozott választáshoz is.
Mit ígért a Tisza? Azt, hogy egyszerre zavarja el Orbánt és Gyurcsány, a kettőjük paktumára épülő rendszert.
Ma már tudjuk, hogy a Fidesz némileg, mi meg messze a várakozás alatt szerepeltünk, a Tisza pedig hatalmas meglepetést okozva nagyon magas támogatást szerzett.
6.
A Fidesz-szavazókat a Tisza alig érintette meg. Ezek a szavazók a Fideszt megvédték, Gyurcsánnyal való küzdelmükhöz meg nem kellett Magyar Péter, azt elintézte nekik a Fidesz-kampány.
Ellenzéki oldalon más volt a helyzet. A Tisza az ellenzék két részét is sikeresen mozgósította. Azokat, akik elhitték, hogy 14 év után egy új szereplő, Magyar Péter Orbán leváltásának a garanciája, és azokat is, akik bár ellenzékiek, elfogadják azt az értelmezést, hogy Gyurcsány az akadálya Orbán leváltásának, ezért először Gyurcsánytól kell megszabadulni.
7.
Ezen a ponton, még ha az én számból fura is lehet, foglalkoznom kell egy jelenséggel, amit közkeletűen gyurcsányozásnak hívnak. Ez a kifejezés ugye az én családnevemből származik, mégis időnként egyes szám harmadik személyben fogok beszélni róla. Mert jelenségről is beszélek.
A gyurcsányozás 2004 óta létezik. Húsz éve. Sok energia, sok pénz ment el a felépítésére. A Fidesz látszólag, vagy a saját szempontjából jó munkát végzett. Mi az eredménye?
Van, aki szerint a név viselője, azaz én, önmagában bizonyos gondok forrása, egyesek szerint Orbán leváltásának akadálya, mások szerint ők ketten egymás fennmaradásának a zálogai, mi több, talán létezik valamiféle titkos paktum is kettőjük között. Aztán persze vannak, akik nem így gondolják, de azt ők is tudják, hogy a név hiteket, véleményeket mozgat meg, és a politikában, bármilyen furcsa, de a vélelem is valóság, mert hatni képes. Mondjuk azt gondolják, hogy mindegy, milyen, vele nem lehet győzni.
8.
Szóval itt elválik két dolog, de aztán majd szóba hozok egy harmadikat is. Mi ez a kettő?
Az egyik, hogy a szóban forgó személynek mi a valóságos múlt- és jelenbeli teljesítménye, a másik pedig az, hogy attól nagyrészt függetlenül milyen képzeteteket társítanak a névhez. A konkrét politikus nyilván (milyen fura így beszélni magamról!) nem tökéletes, követett és követ el hibákat. A miniszterelnökségről másfél évtizede lemondott.
A róla szóló vita nem a teljesítményének tárgyilagos számbavételéről, hanem az ellenfelei által alakított, tudatosan és rengeteg pénzért felépített ítéletről, véleményről sok esetben megbélyegzésről szólnak.
A gyurcsányozásnak funkciója van. A Fidesz tábor összetartása, az ellenfelek megosztása, az összetett politikai konfliktusok leegyszerűsítése, megszemélyesítése, ezáltal érzelmek kiváltása és mozgósítása.
9.
Hogy írja Bibó az 1940-es években, azaz két évtizeddel korábban, mint amikor születtem?
Idézem: „A hisztérikus lélek keres valakit – vagy valakiket –, akikre minden felelősséget ráháríthasson, s magát minden felelősség alól felmenthesse: mumusokkal népesíti be maga körül a világot.”
A rendszer tehát mumusokat teremt. Gyurcsány ilyen szerepben van, Soros, Ursula von der Leyen mellett, de lehetne folytatni a sort.
A kormánypárt szándéka könnyebben érthető.
Sokkal érdekesebb viszont az ellenzék egy részének a viselkedése. Ismerik a karaktergyilkosság, a bűnbakképzés mechanizmusát, célját.
Észreveszik, ha belőlük vagy szövetségeseikből épít mumust a Fidesz gépezete, szóvá teszik, ha valaki saját maga vagy egy hozzá közel álló politikus lesz a karektergyilkosság célpontja a.
Jó néhány ellenzéki vezető ugyanakkor nem csak elfogadja Gyurcsány diabolizálását, ördögi szereplőként történő felkínálását, de ha szükségét érzi, még használja is saját politikai céljainak elérésére.
10.
Aztán van itt még valami. Két ponttal ezelőtt jeleztem, hogy jön még egy harmadik megjegyzés is a gyurcsányozással kapcsolatban.
Összességében talán a legkevésbé fontos, de ha másnak nem is, nekem kikerülhetetlen. Az, hogy a szóban forgó személy, illetve annak neve mégsem csak bizonyos politikai képzetek, szándékok szimbóluma, hanem valóságos, élő ember. Véleménnyel, akarattal, aki rendelkezik valamilyen képpel a világról és önmagáról. Mi több, cselekvő ember.
Egy szervezett, sok honfitársunk által támogatott alkotmányos közösség vezetője, aki még ha tudatában van is a vele kapcsolatos szándékoknak, kellően önálló ahhoz, hogy a maga által helyesnek vélt utat járja. Mikor erről az útról döntök, akkor meghallgatom a saját politikai közösségemet, a hozzám legközelebb álló embereket, a családomat, feleségemet, de be kell valljam, nem nagyon izgat ellenfeleim véleménye. Ugyanígy nem érdekelnek a sértettek, a törleszkedők, az árral sodródók, a megbízást teljesítők, a zsoldban állók, na meg a hamis realisták és a megfeszített lényeglátók, ha már Bibót idéztük.
A gyurcsányozást nem veszem a lelkemre, ellenfeleim, riválisaim nemtelen eszközének tartom, amely sértheti törekvéseimet, de nem érinti meg valódi énemet.
11.
Lehet-e Gyurcsánnyal győzni? A tények azt mutatják, hogy igen. Most is így történt települések sokaságán, így történt Budapesten öt éve és most is, így érte be az ellenzék 2021 őszén a Fideszt, és került reális közelségbe egy pár hónappal később a kormányváltás. Hogy akkor mégsem így történt, annak okai máshova vezetnek.
A helyzet végtelenül egyszerű. Ahol a választásra készülő ellenzéki pártok, sőt, az ellenzéki közélet elfogadja, esetleg természetesnek tekinti, hogy együttműködik a DK-val, ott ezt elfogadják a választók, és gond nélkül szavaznak a DK vagy a DK által is támogatott jelöltre.
Nézzék meg! Minden példa ezt bizonyítja. Ez még ott is igaz, ahol nem volt elég megtartani az ellenzéki pozíciót, hanem el kellett venni a Fidesztől. Teljesen nyilvánvalóan hozzánk kötődő polgármester jelölt győzte le a hivatalban lévő kormánypárt jelöltet Nagykanizsán, Pápán és Szolnokon. Pápán, a szülővárosomban a rendszerváltozás óta nem volt baloldali polgármester. Ha valahol, ott aztán biztosan tudták, hogy Grőber Attila, igen, így hívják az új, ellenzéki polgármestert, a DK helyi elnöke.
Gond nem a választókkal van.
12.
Hogy akkor mivel?
Azt a kérdést, hogy „lehet-e Gyurcsánnyal nyerni”, időről időre az ellenzéki pártvezetők, nyomukban az ellenzéki nyilvánosság egy része teszi az asztalra.
Mi határozottan azt gondoljuk, hogy ellenzéki oldalon a gyurcsányozás nem más, mint a Fidesz durva, embertelen, hazug bűnbakképzésének elfogadása, amelynek hátterében emberi, intellektuális, morális gyengeség, végső soron egyes ellenzéki pártvezetők önérdeke áll. Önérdeke, hogy így pótolják saját hiányzó politikai karakterüket, így leplezzék valóságos teljesítményük hiányát. Az ellenzéki pártvezetők gyurcsányozása sokszor egyszerű kudarcleplező bűnbakképzés.
13.
Van-e nekünk ebben felelőségünk?
A DK alapítása óta volt közöttünk egy vita. Voltak, akik azt mondták, hogy utólag is meg kell küzdeni a Fidesz 2006-hoz is kötődő hazugságaival, különben örökre rajtunk marad egy hazug bélyeg. Mások azt képviselték, hogy ebben a brutálisan egyoldalú fideszes médiakörnyezetben ez lehetetlen vállalkozás. Sikeresnek kell lenni, erősnek, és az majd véget vet a gyurcsányozásnak.
Ma azt gondolom, hogy mindkét félnek volt valamennyi igazsága. A gyurcsányozást valóban nem tudta volna hatékonyan fenntartani a Fidesz, ahhoz ellenzéki politikusok, őket követő elemzők, újságírók és szerkesztők sokasága is kell. De bárhogy is, a gyurcsányozás fennmaradt, és mindenki akkor húzza elő, amikor az önérdeke megkívánja.
14.
De még ha így is van, miért nem megy el Gyurcsány, és miért nem fejezi be a DK, hiszen ennyi áldozatot meghozhatnának, ha tényleg a haza érdeke, azaz Orbán leváltása a legfontosabb? – teszik fel a kérdést. Nem az a fontos, hogy mi a valóság, az igazság, hanem az, ami annak látszik, mondják, azon meg úgyse lehet változtatni, teszik hozzá. Lemondással, visszavonulással nyissunk utat mások, most például a Tisza előtt, engedjünk utat a népakaratnak, az emberek kívánságának, és ha ehhez az kell, akkor áldozzuk fel magunkat, halljuk egyik-másik megszólalót.
15.
Akkor nézzük meg ennek az igénynek a megalapozottságát!
Az önmagát Orbán demokratikus ellenzékének tekintő világ alkotmányos demokráciát, jogállamot kíván. Helyesen, indokoltan.
Egy ilyen világban eleve nincs olyan, hogy az emberek, a választók, a magyarok ezt vagy azt akarják. Vannak, akik ezt akarják, mások meg azt.
Nincs tehát olyan igaz mondat, hogy a választók ezt vagy azt üzenték. A választók egy része a Fideszt támogatta, egy másik része a Tiszát, a harmadik a DK-t, és nem folytatom. Egyiket többen, a másikat kevesebben támogatták. A pillanatnyi többség azonban garanciája, feltétele, következménye volna bármely állítás igazának?
Ugye nem?! A többség és az igazság nem csak, hogy nem testvérek, de még csak nem is feltétlenül rokonai egymásnak. A többség nem jelent felhatalmazást arra, hogy valaki önmagát az egésszel azonosítsa.
16.
Száraz, de fontos mondat következik.
Alkotmányos politikai nézetek létezése, egészen pontosan az alkotmányos keretek között egymással is vitatkozó, versengő politikai nézetek létezése önérték. Önérték, azaz az a jó, ha vannak ilyen versengő nézetek. Ez a természete és természetes következménye a demokratikus közéletnek. Az alkotmányos demokráciák ezért ösztönzik, támogatják, védik ezen nézetek megjelenését, versengését, illetve az az intézményesülésüket. Azaz pártok létezését és a szabad, tisztességes választásokat.
17.
A gyerekeinket arra tanítjuk, hogy álljanak ki a véleményük mellett akkor is, ha azzal nem mindenki ért egyet. A nemzeti emlékezetben kitüntetett helyet foglalnak el azok az események, amikor a haza nagyjai megküzdöttek saját meggyőződésükért, egyikük-másikuk akár önmagát is feláldozta a hitéért.
Akkor hogyan is van ez?
Általában hősies dolog megküzdeni azért, amiben hiszünk, ugyanakkor a DK adja fel ezt a küzdelmet, és nyisson utat valaminek, amivel nem ért egyet? Csak mi érezzük úgy, hogy ez ellentétben áll az alkotmányos demokrácia elvi alapjával, működési, egészséges létezési módjával?
18.
Igen ám, mondhatnák, de a magyar választási rendszerben csak egy ellenzéki erő lehet. Mondhatnák, csak ez így nem igaz. Az ellenzéknek egységes politikai ajánlatot kell tennie, de az egység megteremtésének módja nem az ellenzéki egypártrendszer kikényszerítése, hanem az ellenzéki pártok együttműködése.
Azt szoktuk mondani, hogy az európai politikai kultúra alapja a párbeszéd, az együttműködés, a kompromisszum, nem pedig a diktálás, a kizárólagosság. Bizony, ez így van.
Az ellenzéki pártoknak készen kell lenniük az egymással való együttműködésre, és elvi alapon is el kell utasítaniuk minden, a kiiktatásukra vonatkozó követelést.
19.
De hát a DK is fel akarta morzsolni a többi ellenzéki pártot, vetik sokszor a szemünkre. Ez se igaz. A DK, teljesen helyesen, politikai versenyben kívánt egyre erősebb lenni – ki ne ezt szeretné –, és mindvégig világossá tette, hogy a többi szereplővel együttműködik. Verseny és együttműködés. Se az nem elfogadható, hogy ne versenyezzenek a pártok, hogy ne legyen köztük mozgás, hogy kannibalizálást kiáltsunk, ha egy párt képviselője másik párthoz csatlakozik, de azt meg egyenesen el kell utasítani, ha valaki az ellenzéki oldalon vagy bárhol a kizárólagosság, az egypártiság igényével lép fel, és a többi szereplőt alkotmányos létének felszámolására szólítja fel.
Ahogy nem fogadható el, hogy az orbáni hatalompárt azonosítja magát a nemzettel, úgy az se, ha bármely ellenzéki párt azonosítja magát az ellenzékkel.
20.
Bizonyos tekintetben nem elvi kérdés, de indokolt megjegyezni, hogy mára a Demokratikus Koalíció az egyetlen érdemi támogatással bíró párt, amely erősebb Európát kíván, és baloldali, szociáldemokrata politikát képvisel. A másik három jelentősebb támogatással rendelkező párt gyengébb Európát akar, és jobboldali, szélsőjobboldali politikát folytat.
Jól értjük, az lenne a kívánatos, hogy csak jobboldali pártok legyenek? Hogy nem kell izgulni, mert majd jönnek új baloldali pártok, ha a DK már nem lesz? Értjük. Ezek szerint tehát kívánatos és természetes, hogy legyen szervezett baloldali politikai erő és képviselet. És ezt úgy kellene elérni, hogy az egyetlent, amelyik még érdemi befolyással rendelkezik, a DK-t szüntessük meg.
Az ellenzéki egypártrendszer lenne a záloga a magyar demokráciának? Persze, mint hozzáteszik, csak átmeneti időre. Nem akarok pikírt lenni, de minden egypártrendszer azt ígéri, hogy csak átmeneti lesz, amíg a nehéz idők el nem múlnak, mert nehéz helyzetben megengedhetetlen a széthúzás, a szekértáborok logikája. Most egység kell, aki meg az egységet megbontja, az a haza, a nép és még ki tudja, minek nem az ellensége.
Nem ismerős ez a szöveg? És emlékeznek rá, hogy hol, mikor, milyen körülmények között, kiknek a szájából hallották?
21.
Vannak persze a megszűnés sürgetésénél árnyaltabb megközelítések is. Például olyan, látszólag felelősnek tűnő tanácsok, megjegyzések is, hogy ne bántsuk, ne kritizáljuk a Tiszát és a vezetőjét, Magyar Pétert, kár volt a kampányban is ezt tenni. Mert nem szabad magunkra haragítanunk őket, meg egyébként se tegyük nehezebbé a tőlünk elpártoltak visszatérését, amikor eljön majd ennek az ideje. Ez a tanács nem javasolja, hogy adjuk fel a politikai létünket, pusztán amellett érvel, hogy mondjunk le egyik fontos politikai funkciónkról.
Óvatosságot ajánlunk e tanács elfogadásával kapcsolatban.
22.
A politikus egy álmot, egy szándékot, egy programot képvisel, azt ajánlja a választóinak. Mivel másoknak más tervei, más ajánlatai vannak, ezért verseny van. Érvelünk a saját elképzelésünk mellett, és vitatjuk a riválisok programját. Ez így természetes.
Persze, ha valakivel együttműködik az ember, mi több, ha szövetségese, akkor ötször is meggondolja, hogy kritikáját nyilvánosan mondja-e el, de ez a magánéletben is így működik. A barátok, az ismerősök, a családtagok ha lehet, nem beszélik ki egymást mások előtt.
Na már most, a Tisza nekünk barátunk, szövetségesünk vagy ellenfelünk?
23.
Ne kapkodjuk el a választ!
Azt tudjuk, hogy a Tisza miként tekint ránk. Ellenfélként, akit ki kell iktatni a magyar politikából, le kell váltani, meg kell verni. A DK a kék Fidesz, mondja Magyar Péter, és ugye ha jól értjük, ezzel nem kedveskedni akar nekünk. Azt is tudjuk, hogy Magyar elutasít minden együttműködést a DK-val, jelölteket állított a mi jelöltjeinkkel szemben, nem volt hajlandó támogatni Budapest ellenzéki főpolgármesterét.
Aztán tudjuk azt is, hogy a Tisza más életet ajánl Magyarországnak, mint mi. Amikor az elmúlt napokban az Európai Néppárt tagja lett, akkor végleg eldőlt, hogy a Tisza jobboldali párt.
Akkor most mi a teendő?
A Tisza ellenfélként viselkedik velünk szemben, más politikát képvisel, mint mi, mi pedig maradjunk csendben? Ez nem bárgyúság lenne? Mi több, a politika alapkövetelményének feladása? Némaságból nem születik verseny, némaságból önfeladás származik.
24.
Akkor most mi egyformán kezeljük a Fideszt és a Tiszát?
Ugye attól függ, hogy ez a két párt szerintünk hol helyezkedik el a magyar politikai palettán.
A Fidesz szerintünk az alkotmányos demokrácia keretein kívül van, szerintünk nincs illiberális demokrácia, ezért nekünk a Fidesz rendszerellenfelünk, semmiféle érdemi együttműködést, főleg, semmiféle koalíciót nem tartunk elképzelhetőnek vele.
A Tiszáról kevés a tapasztalatunk, és bár Magyar Péter jogállami ügyekben állítólag osztja a Fidesz álláspontját, és még keményebb lenne Brüsszellel, ahogy többször is elmondta, de nincs okunk állítani, hogy a Tisza a demokratikus arénán kívül helyezkedik el. (ezzel nem értek egyet, de ez most mindegy)
Szóval a DK a Fidesz rendszerének ellenfele, a Tiszának meg demokratikus vetélytársa.
25.
És ha már a rendszer- és a demokratikus ellenfél megkülönböztetésnél tartunk, akkor hadd tegyek pár megjegyzést az Orbán-rendszerről. Az Orbán-rendszer jellegéről szóló, forgalomban lévő számtalan meghatározás (diktatúra, autokrácia, hibrid rezsim, illiberális demokrácia, maffiaállam) körüli zavar nem csak elméleti probléma. Sőt, az igazi baj, ami ebből a zavarból következik, nagyon is gyakorlati.
A magyar ellenzék szerint a kormány a demokratikus alkotmányosságot súlyosan sértő, egyoldalú hatalmi helyzetet épített ki az állami intézményi és szabályozási világban, egyebek mellett a nyilvánosságban, az igazságszolgáltatásban.
Mindeközben a parlamentarizmus díszletei állnak. Van választás, van ellenzék, van valamekkora ellenzéki nyilvánosság, lehet interpellálni a kormányt, nincsenek nyílt politikai perek.
A látszat és a valóság szerintünk ordító ellentétben áll egymással.
26.
Demokratikus körülmények között az ellenzéki pártoknak senkivel és semmivel össze nem vethető főszerepe van a kormány ellenőrzésében, adott esetben leváltásában. Mondom, demokratikus körülmények között.
Ha a rendszer nem demokratikus, ha a rendszer autoriter, akkor nem igaz ez az állítás. Nem igaz, mert autoriter rendszerben az ellenzéki pártok mozgástere, valóságos lehetőségei éppen azon kormány által korlátozottak, amelyet az ellenzéknek ellenőriznie vagy éppenséggel leváltania kellene.
Demokratikus rendszerben az ellenzék kontrollálja a kormányt, autoriter rendszerben éppen fordítva, a kormány kontrollálja az ellenzéket.
Ha mindemelett a legfontosabb politikai közvetítők, amelyek tudósítanak a politika világáról, elemzik és értelmezik az eseményeket, úgy tesznek, mintha demokrácia lenne, mintha az ellenzék szabadon betölthetné alkotmányos szerepét, akkor valójában az autokrata rezsim kezére játszanak, közreműködnek abban, hogy eltakarják a rendszer valóságos jellegét. Melyek a legfontosabb közvetítők? A média, a politikai kutatók, elemzők, politikai hírmagyarázók.
27.
A kormánytól független magyar sajtó meghatározó orgánumai úgy kérik számon az ellenzéket, mintha demokrácia lenne. Az ellenzéki politizálás gyengeségét az ellenzék alkalmatlanságának mutatják be, aminek súlyos következményei vannak. Mert az így létrejövő hamis ítélet és képzet rombolja az ellenzék önképét, önbecsülését, a küzdelemhez szükséges morált, másik oldalon pedig legitimálja az autoriter kormányt.
A magát függetlennek tekintő a sajtó középre helyezkedik az önkény és a demokrácia között. Márpedig ez a demokratikus sajtó erkölcsi felelősségének elárulása. Állítólag Martin Luther King mondta: „Egyetértek Dantéval abban, hogy a pokol legforróbb bugyrai azoknak van fenntartva, akik erkölcsi válság idején ragaszkodnak a semlegességükhöz.”
28.
Ráadásul ez a sajtó az utóbbi években már nem elégszik meg az általa osztott politikai értékek közvetítésével, a politikai élet ellenőrzésének klasszikus feladatával, hanem valóságos szándékát takargatva közvetlenül pártpolitizál. A demokratikus, független sajtót megillető jogokat, bánásmódot követel magának, miközben a magyar függetlennek mondott sajtó nagyobb részt megszűnt tiszteletreméltó demokratikus intézmény lenni. Tulajdonosaik, szerkesztőségük, egyes újságíróik, esetenként hirdetőik érdeke, véleménye alapján egyoldalúan szelektálnak a hírek között, a tárgyilagos hírt saját véleménnyel torzítják. Az újságírók és a szerkesztők egy része szakmája szabályain tiporva propagandistává vált, politikai aktivistaként viselkedik, büntet és jutalmaz. A sajtó nagyobb része megszűnt a közélet hiteles tükre lenni, a függetlenség hamis álcája mögé bújva akár akaratától függetlenül is az ellenzéket rombolja, és ezzel párhuzamosan Orbán rendszerének fenntartását szolgálja.
29.
Szóval ilyen körülmények között értékeljük a DK-ban a választást és eredményét, beszélünk felelősökről és következményekről.
Valójában két kérdést tettünk fel magunknak.
Egy: követtünk-e el olyan tévedést, hibát, bűnt, amelyet mindent figyelembe véve olyan súlyúnak látunk, hogy az indokolttá teszi valaki vagy valakik felmentését, lemondását?
Második kérdés: egyikünk vagy másikunk mostani távozása utat nyit-e a DK megerősödésének?
Ha mindkét kérdésre igen a válasz, akkor bizony valakiknek menniük kell.
Ha csak egyik kérdésre igen a válasz, a másikra viszont a nem, akkor érdemes tovább mérlegelni a helyzetet.
Ha mindkét kérdésre elutasító a válasz, akkor nem kell, nem szabad lemondani, sőt tilos.
30.
Felelősek vagyunk a tetteinkért.
Az elmúlt két hétben sok megbeszélést folytattunk. Helyi és országos vezetőkkel, mindenfajta testületekkel, nálunk dolgozó kollégákkal. Feltettük mindenkinek mindkét kérdést. Követtünk-e el nagy, ordító hibát? Mi úgy látjuk, hogy sok kisebb dolgot lehetett volna másképp csinálni, persze ezekben is megoszlottak a vélemények, de drámai hibát mi nem látunk.
Mondok egy egyszerű példát.
A taxisofőrnek eredmény-kötelezettsége és ehhez kapcsolt felelősége van. El kell vinnie az utast valahonnan valahová. A tanár felelőssége viszont nem tanítványai kitűnő bizonyítványára, hanem a diákok magas szintű nevelésére, oktatására vonatkozik.
A politikus alapfelelőssége, hogy megtett-e mindent a siker érdekében, és helyesen tette-e, amit tett. Szerintünk a DK nem hibátlanul, de lényegében minden tőle telhetőt megtett a jó, az ennél sokkal jobb eredményért. És erre akkor is büszkék vagyunk, ha tisztességes erőfeszítésünk nem azt az eredményt hozta, amit mi magunk is vártunk.
31.
Természetesen minden beszélgetésben felmerült, hogy akarjuk-e, hogy bármelyikünk, magamat is beleértve, lemondjon. Nyilvánvaló, hogy az elnök felelőssége a perdöntő, tehát mindenekelőtt arra kellett válaszolni, hogy az elnök menjen vagy maradjon.
Hogy mit kívánnak DK-n kívüli megszólalók, azt hallottuk, halljuk. Az érveiket ismerjük. A belső hangulat viszont a féltésé volt. Hogy ne csináljunk semmi olyat, ami gyengítené a pártot. Az elmúlt tíz évben az ellenzéki oldalon a folyamatos lemondások és leváltások egyetlen párt megerősödését sem hozták. Éppen ellenkezőleg.
Mindezek ismeretében úgy lájuk, hogy a mai helyzetben ez a mostani a DK legerősebb felállása, legjobb csapata.
Az elnök és az elnökség folytatja a munkáját.
32.
Hogy mindezek után min kell változtatni?
Nyilván arról is folynak a tárgyalások, egyeztetések. De azokat nem bejelenteni kell. Ha majd éreznek változást a választók, és támogatni fogják, akkor jól döntöttünk. Ha nem vesznek észre semmi újat, akkor rosszul tesszük a dolgunkat.
33.
A Demokratikus Koalíció és vezetése marad.
A DK Magyarország egyetlen számottevő baloldali, szociáldemokrata pártja, az egyetlen, amely Magyarország és az emberek sikeres jövőjét egyebek mellett egy a mainál erősebb Európában látja.
A DK Magyarország leghitelesebb pártja. Hiteles politikailag, mert kiszámítható, megbízható politikát folytat, és hiteles történelmileg, mert érvényesen választotta meg az ország helyét és útját a világban.
A DK az európai magyar hazafiak szociáldemokrata pártja.
És az is marad.
A teljes videó itt érhető el: https://www.facebook.com/gyurcsanyf/videos/480287727744066