Aki a kerítésépítés mellett azzal érvel, hogy a szögesdrót a keresztény Európa védelmét szolgálja, istenkáromlást követ el. Aki azt állítja, hogy a háborús övezetekből ideáramló embertömeg elsősorban azért indult útnak, mert a jobb élet reményével csábítja ide őt néhány politikus, hazudik. Akik embertelen körülmények között tartják és megalázzák a menedékkérőket, magát Krisztust, az ő képét is magukon viselőket köpik szembe. Aki káromolja az istent, előre megfontolt szándékkal hazudik és emberek méltóságát sérti meg, nem lehet keresztény.
Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy Krisztust követem, hozzá hasonlatossá szeretnék válni. Jézus nemegyszer meghökkentette, sőt megbotránkoztatta a környezetét. Hiszen tanítványait nem tudósok és csillogó életű gazdagok vagy a helyi hatalmasságok, hanem szegény és elesett emberek közül választotta. Egyik legszebb tanítása a házasságtörő asszonyról szól, akit meg akart kövezni a feldühödött tömeg. Őket egy kérdéssel állította meg Jézus: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!". Nem repültek a kövek. Ismerte az embert, hiszen ő maga is ember volt, de ismerte a teremtőt is, hiszen fiaként vele egylényegű volt. Éppen ezért nem követel tőlünk lehetetlent, de a jóra való törekvést igen. Tanítása alázatról, a másik elfogadásáról, segítségnyújtásról, az elesettek felkarolásáról, a rászorulók gyámolításáról és mindenek előtt a feltétel nélküli szeretetről szól. Ő maga a remény s a bizonyosság, hogy a jó ott van mindannyiunkban, de ahhoz dolgoznunk kell, hogy az váljon bennünk uralkodóvá, s ez tükröződjön cselekedeteinken és egész életünkön is.
A keresztény nem mazsolázik ember és ember között, mert a másikban ott látja a mindnyájunkat megalkotó szándékát és szeretetét. Ha egy másik embert megalázunk, nem pusztán a hús-vér lényt gyalázzuk, hanem magát Istent is. Ha egy keresztény szóval vagy cselekedettel megbecsteleníti felebarátját, pontosan úgy tesz, mintha a keresztre feszített Krisztust ütné meg vagy a templomban az ördögöt dicsérné. Ha az ajtónkon kopogtató, elgyötört testű és lelkű embertárs előtt nem tárjuk fel otthonunkat, sőt még el is taszítjuk magunktól, magát a Megváltót lökjük a porba.
Aki a másikat annak eltérő vallása miatt veti meg és utálja, kigúnyolja a Mestert. Mert ki volna olyan bátor keresztény, hogy ítélkezhetne Isten akarata felett, s meg merné kérdőjelezni, hogy Allahban vagy Jehovában nem ugyanazt a mindenség forrását keresik-e sokan, mint amit mi Krisztusban megleltünk? S hogy merészelhetnénk az utat kereső, netán a jó után nem a Földön túl kutató barátunktól megtagadni az emberséget? Minek képzelik magukat a mások hite, vallása, meggyőződése fölött pökhendien ítélkező alakok? Farizeusok ők, akiknek semmi közük Krisztushoz!
Valódi problémát jelent a menekültek Európába áramlása. De nem az az iszonyat, hogy meggyötört ezrek keresnek nálunk megnyugvást, hanem az, amiért földönfutókká lettek.
Ezeken az embereken nekünk, szerencsés népeknek kisebb és nagyobb közösségi eszközök, valamint állami intézkedések és erőforrások okos felhasználásával kell segítenünk. Közös európai akarattal. Empátiával, szeretettel. Ám ahelyett, hogy ezt tennénk és hálát adnánk Istennek vagy a sorsnak mérhetetlen jólétünkért, s azért, hogy megtisztelnek bennünket messziről jött felebarátaink a bizalmukkal, s lehetőséget adnak nekünk a krisztusi könyörület gyakorlására, kormányzati szinten megvetést, gyűlölködést kapnak, és a bűnözők bélyegét égetik rájuk. Pont azt követi el a magyar kormány, ami miatt Jézusnak meg kellett halnia.
Szöges kerítésük a töviskorona, munkásságuk gyalázatos jelképe. A mai hatalom nem tesz mást, mint nap nap után keresztre feszíti Őt. Vegyük észre, hogy a magyar kormánynak a kereszténység csupán tartalmatlan és cinikus hatalmi játékszer. Az ördöggel cimborálnak, mint megannyi elődjük a történelemben. Visszaélnek a hittel, a reménnyel, s ezzel akarják kiirtani belőlünk a tisztességet és a pislákoló Krisztus-képet. De jöhetnek hamis próféták, kereszt mögé bújó, szarvukat takargató politikus-lények, dicsőségük múló pillanat. Mert nekik fájdalmas lesz a maguk okozta rémálomból való ébredés, amikor rájönnek, hogy a jót nem lehet legyőzni, bárhogy is próbálkozzanak.
forrás:
nol.hu
Aki a kerítésépítés mellett azzal érvel, hogy a szögesdrót a keresztény Európa védelmét szolgálja, istenkáromlást követ el. Aki azt állítja, hogy a háborús övezetekből ideáramló embertömeg elsősorban azért indult útnak, mert a jobb élet reményével csábítja ide őt néhány politikus, hazudik. Akik embertelen körülmények között tartják és megalázzák a menedékkérőket, magát Krisztust, az ő képét is magukon viselőket köpik szembe. Aki káromolja az istent, előre megfontolt szándékkal hazudik és emberek méltóságát sérti meg, nem lehet keresztény.
Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy Krisztust követem, hozzá hasonlatossá szeretnék válni. Jézus nemegyszer meghökkentette, sőt megbotránkoztatta a környezetét. Hiszen tanítványait nem tudósok és csillogó életű gazdagok vagy a helyi hatalmasságok, hanem szegény és elesett emberek közül választotta. Egyik legszebb tanítása a házasságtörő asszonyról szól, akit meg akart kövezni a feldühödött tömeg. Őket egy kérdéssel állította meg Jézus: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!". Nem repültek a kövek. Ismerte az embert, hiszen ő maga is ember volt, de ismerte a teremtőt is, hiszen fiaként vele egylényegű volt. Éppen ezért nem követel tőlünk lehetetlent, de a jóra való törekvést igen. Tanítása alázatról, a másik elfogadásáról, segítségnyújtásról, az elesettek felkarolásáról, a rászorulók gyámolításáról és mindenek előtt a feltétel nélküli szeretetről szól. Ő maga a remény s a bizonyosság, hogy a jó ott van mindannyiunkban, de ahhoz dolgoznunk kell, hogy az váljon bennünk uralkodóvá, s ez tükröződjön cselekedeteinken és egész életünkön is.
A keresztény nem mazsolázik ember és ember között, mert a másikban ott látja a mindnyájunkat megalkotó szándékát és szeretetét. Ha egy másik embert megalázunk, nem pusztán a hús-vér lényt gyalázzuk, hanem magát Istent is. Ha egy keresztény szóval vagy cselekedettel megbecsteleníti felebarátját, pontosan úgy tesz, mintha a keresztre feszített Krisztust ütné meg vagy a templomban az ördögöt dicsérné. Ha az ajtónkon kopogtató, elgyötört testű és lelkű embertárs előtt nem tárjuk fel otthonunkat, sőt még el is taszítjuk magunktól, magát a Megváltót lökjük a porba.
Aki a másikat annak eltérő vallása miatt veti meg és utálja, kigúnyolja a Mestert. Mert ki volna olyan bátor keresztény, hogy ítélkezhetne Isten akarata felett, s meg merné kérdőjelezni, hogy Allahban vagy Jehovában nem ugyanazt a mindenség forrását keresik-e sokan, mint amit mi Krisztusban megleltünk? S hogy merészelhetnénk az utat kereső, netán a jó után nem a Földön túl kutató barátunktól megtagadni az emberséget? Minek képzelik magukat a mások hite, vallása, meggyőződése fölött pökhendien ítélkező alakok? Farizeusok ők, akiknek semmi közük Krisztushoz!
Valódi problémát jelent a menekültek Európába áramlása. De nem az az iszonyat, hogy meggyötört ezrek keresnek nálunk megnyugvást, hanem az, amiért földönfutókká lettek.
Ezeken az embereken nekünk, szerencsés népeknek kisebb és nagyobb közösségi eszközök, valamint állami intézkedések és erőforrások okos felhasználásával kell segítenünk. Közös európai akarattal. Empátiával, szeretettel. Ám ahelyett, hogy ezt tennénk és hálát adnánk Istennek vagy a sorsnak mérhetetlen jólétünkért, s azért, hogy megtisztelnek bennünket messziről jött felebarátaink a bizalmukkal, s lehetőséget adnak nekünk a krisztusi könyörület gyakorlására, kormányzati szinten megvetést, gyűlölködést kapnak, és a bűnözők bélyegét égetik rájuk. Pont azt követi el a magyar kormány, ami miatt Jézusnak meg kellett halnia.
Szöges kerítésük a töviskorona, munkásságuk gyalázatos jelképe. A mai hatalom nem tesz mást, mint nap nap után keresztre feszíti Őt. Vegyük észre, hogy a magyar kormánynak a kereszténység csupán tartalmatlan és cinikus hatalmi játékszer. Az ördöggel cimborálnak, mint megannyi elődjük a történelemben. Visszaélnek a hittel, a reménnyel, s ezzel akarják kiirtani belőlünk a tisztességet és a pislákoló Krisztus-képet. De jöhetnek hamis próféták, kereszt mögé bújó, szarvukat takargató politikus-lények, dicsőségük múló pillanat. Mert nekik fájdalmas lesz a maguk okozta rémálomból való ébredés, amikor rájönnek, hogy a jót nem lehet legyőzni, bárhogy is próbálkozzanak.
forrás: nol.hu