Dr. Dávid Ferenc: Kamarai /t/örvény
Az alábbiakban egy rövid összehasonlításra teszek kísérletet. A Magyar Orvosi Kamarát (MOK) ért brutális támadás ösztönzött az írásra, de most nem a felháborító eljárás részleteivel és annak lehetséges hatásaival, hanem a kamarai szervezetek reprezentativitásával (támogatottságával) szeretnék foglalkozni. Magyarul: megválaszolandó kérdés, hogy egy szakmai, ágazati vagy hivatásrendi formáció, mennyiben képes az érdekkörébe tartozó személyeket és szervezeteket hiteles módon megjeleníteni? Elsősorban tehát nem a tevékenység minőségére, hanem a számszaki összevetésre koncentrálok, álláspontom szerint ebből is lehet következtetéseket levonni.
Kezdjük a Magyar Orvosi Kamarával (MOK), amelynek – az eddig kötelező kamarai szisztéma miatt – valamennyi magyar orvos tagja volt: cca. 40 ezer aktív és 8.000 nyugdíjas. A MOK-ot ért durva politikai agresszió eredménye minden bizonnyal az lesz, hogy a 48 ezres taglétszám csökkenni fog. Március 4-én kora délután írom kurta értekezésemet, de azt már tudjuk, hogy három nap alatt 8 ezer orvos „visszajelentkezett” a hivatásrendi szervezetbe, és jó esély van rá, hogy - a jogszabály által meghatározott 30 napon belül – a 10 ezret is meg fogja haladni az önkéntes orvos-kamarai tagságot vállaló személyek száma. Ez 20 százalék (10/48x100= 20,8) feletti lefedettséget jelent. Bármely szakma/ágazat/vállalat büszke lenne arra, hogyha a területén dolgozó munkavállalók és vállalkozók egyötöde egységbe forrna. Én persze titkon abban hiszek, hogy az egészségügyi ágazatban dolgozó doktor nők és doktor urak nagyobbik hányada (több, mint 50 százaléka) tér vissza a kamarai ernyő alá, még olyanok is, akik eddig esetleg nem érdeklődtek közpolitikai kérdések iránt. Ez ma még csak remény, de igenis van rá esély, hogy a rútul becsapott és övön aluli ütésben részesülő hivatásrendi szervezet (MOK) nem roggyan meg, nem adja meg magát, és a mostoha körülmények ellenére is a progressziót képviseli. Bátran, határozottan, a betegek érdekében.
Nézzünk meg egy másik kamarát, amely továbbra is békés körülmények között dogozhat. Igen, jól gondolja a kedves olvasó, hogy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamaráról (MKIK) fogok írni. Fontos „mellékkörülményként” említem, hogy kocsma vagy fűszerbolt legális üzemeltetésére jelenleg tilos kamarai kötődés nélkül vállalkozni, de MOK tagság nélkül ezentúl törvényesen végezhető egészségügyi tevékenység.
A 2020-as MKIK-s mérlegbeszámoló mellékletéből megtudható, hogy a 2020. évben csak a kötelező kamarai hozzájárulás - (nevezhetik regisztrációs díjnak, én jobban szeretem a „kamarai sarc” kifejezést, de helyén való a „kamarai adó” minősítés is) - címén hozzávetőlegesen 4,4 milliárd forintot inkasszált az MKIK. Nos, ezt a 4,4 milliárd forintot kell elosztani 5 ezer forinttal és már is megvan a „kényszersorozott” magyar vállalkozások száma: ami 880 ezer (!). Nem önkéntesen csatlakoztak, az évi ötezer forintért csak regisztrálják őket, további szolgáltatás nincs, hacsak azt nem nevezzük szolgáltatásnak, hogy Parragh javaslatára 400 ezer katást tavaly likvidáltak. Szóval 880 ezer vállalkozás évi 5 ezer forintért kussolhat, ugyanis ennyi pénzért nem választhatnak és nem is választhatók, kizárólag nyilvántartva vannak. Miért is? Most pedig azt nézzük meg, hogy önkéntes alapon mennyien csatlakoztak az MKIK-szervezetekhez? Van olyan megye, ahol ezer vállalkozást sem ér el a tagság, Budapesten 3-4 ezer lehet az önkéntes tag.
Hosszan nem kutakodva írok le egy vélhetően jelentősen felülsaccolt számot: önkéntes alapon a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarához ma legfeljebb 30 ezer vállalkozás kapcsolódik. Ez persze nem kevés, de azért végezzünk el egy egyszerű számtani műveletet, aminek az a végeredménye, hogy a Magyarországon működő ipari és kereskedelmi vállalkozásoknak mindössze 3,4 százaléka (30/880x100=3,4) vonzódik saját akaratból a Parragh-féle kamarához. A többit csak erőszakkal odatoloncolták, illetve odaláncolták. És, ha – elsősorban a kiszolgáltatott mikro –és kisvállalkozók - nem fizetik be az évi ötezer forintos sarcot, akkor a gonosz mostoha szerepét magára vállaló kamara még a Nemzeti Adó –és Vámhivatalt is rájuk uszítja.
A Magyar Orvosi Kamara (MOK) mellett - a durva agresszió ellenére (vagy éppen emiatt?) - kiállt a szakma, ezt az is hitelesen igazolja, hogy már most 20 százalék feletti a „visszalépő” orvosok aránya. A hatalomhoz dörgölődző Magyar Kereskedelmi és Iparkamarának viszont továbbra sincs becsülete, mivel mindenki tudja, hogy a köztestületi formában működő gazdasági önkormányzat tevékenysége nem a vállalkozók, hanem a kormány rövidtávú érdekeit szolgálja.