Dr. Dávid Ferenc: Felcsút államférfia
„A hipnózis nehéz álmából ébredni kezd a magyar közvélemény, s a miniszterelnök úr be fogja ide s tova látni, hogy a rátóti tehéngazdálkodás elvei nem válnak be a miniszterelnöki székben. Nem titkoljuk, hogy annak idején mi is tápláltunk reményeket a miniszterelnök úr szép ígéretei felől, de ugyancsak mi voltunk azok, kiknek nagyon hamar be kellett látnunk, hogy a Széll-éra nem egy jobb korszakot jelent, s a nagyhangú ígéretek csak ígéretek maradnak. Széll Kálmán a legnagyobb mértékben nélkülözi az igazi államférfi tulajdonait. (…)Most már kezd látni a magyar közvélemény. Széll Kálmán kormánya alatt „törvény, jog és igazság” nevet nyertek a megalkuvás s a nemzeti becsület sárbatiprása. Itt az ideje leszámolni e politikai szédelgéssel s ennek fő alakjával, a rátóti államférfival. Sem jogcíme, sem képessége nincs a magyar politika vezetésére, s rövid uralma csak megerősítette a politikai vásár piacát. Ha pedig a nép képviselői elfelejtik kötelességüket, megmozdul maga a nemzet, s oda juttatja Széll Kálmánt, ahová való: a rátóti tehéngazdaságba.” (Ady Endre, Rátót államférfia - 1899.)
Nem akármilyen módon és stílusban bírálta Ady Endre Széll Kálmán miniszterelnök tevékenységét a „Rátót államférfia” című jegyzetében. Érdemes az egész írást elolvasni, terjedelmi okok miatt csak részleteket idézhetek a remek prózai alkotásból. (Megjegyzés: a Vas megyében található Rátóton született Széll Kálmán, ahol az egykori miniszterelnök állattenyésztéssel is foglalkozó mintagazdaságot működtetetett. A jogvégzett arisztokrata politikus 1899-1903 között volt az ország miniszterelnöke.) A citált rövid Ady remekművet olvasván az jutott eszembe, hogy csak a kisközség (Felcsút) és a kormányfő (Orbán) nevét kellene kicserélni, és már is rendelkezésünkre állna a mai magyar közállapotok és ország-vezetés egyik leghitelesebb jellemzése.
Persze azt is illik elmondanom, hogy mindez miről jutott eszembe. A megszokott pénteki igehirdetés során Magyarország mostani miniszterelnöke hosszan beszélt Svédország és Finnország NATO csatlakozási esélyeiről. Igaz és acélkemény magyar államférfiként akart megnyilvánulni, ehelyett egy dacos, önérzetében sértett és az európai politikai porond perifériájára szorult embert hallottam beszélni. Közölte a nagyvilággal, hogy ő személy szerint támogatja a két északi ország katonai szövetségbe való felvételét, de hát sajnos a Fidesz frakcióban komoly svéd –és finn ellenes hangulat tapasztalható, ezért aztán az országgyűlési döntés eredménye pillanatnyilag kétséges. (Törökország és Magyarország kivételével a többi NATO-tag /szám szerint 28/ már jóváhagyta a kérelmet.) Az is a történethez tartozik, hogy tavaly nyár óta ismert a két mintademokrácia csatlakozási szándéka, de a magyar parlamentnek ez idáig még nem volt ideje a kérdéssel foglalkoznia. Orbán odáig is elment az akadékoskodásban, hogy tájékozódás céljából parlamenti delegációt indíttat Svédországba és Finnországba, ezzel is késleltetve a két gazdaságilag és katonailag jó kondíciókkal rendelkező állam felvételét. Na, erről a kicsinyességet és szűklátókörűséget igazoló hozzáállásról jutott eszembe Ady Endre zseniális jegyzete. Állításomat igazolni illik, ezért Orbán-idézet következik:
„Tehát én értem, sőt egyet is értek a frakciónknak a véleményével, hogy itt nincs minden rendben, de azt kérem, hogy a végén azért legyen világos, hogy mi elvi alapon támogatjuk Svédország és Finnország NATO-csatlakozását, de azért előtte néhány komoly beszélgetésre szükség van, nem is a kormányok között, mert az inkább része az életünknek, hanem a parlamentek között nem ártana, hogyha tisztázó beszélgetésre sor kerülne, hogy ne rugdossanak már bennünket, hogyha közben idejönnek azt kérve, hogy vegyük fel őket. Ha azt várják, hogy mi legyünk tisztességesek velük szemben, akkor ők is méltóztassanak, és legyenek tisztességesek Magyarországgal szemben.” Míg Finnország és Svédország féltve őrzött semlegességét adja fel, addig a kegyet gyakorló és kevély magyar miniszterelnök kioktató hangnemben rendreutasít.
Széll Kálmán 1902-től haláláig a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. Budapesten 1929-től 1951-ig tér viselte a nevét, ezután azt Moszkva térre változtatták, 2011 óta ismét a Rátóton született arisztokrata emlékét őrzi a közterület. Úgy érzem, ha Ady kortársunk lenne, akkor a döbbenetes Széll-kritikánál is sokkal szigorúbb bírálatot írna közügyeink helyzetéről és a jelenlegi magyar miniszterelnök tevékenységéről. A „tehéngazdálkodás” elvei ugyanis még ma is érvényesülnek a kormányzati gyakorlatban.