Köszöntő a zsinagógai újév alkalmából

2016.10.02.
Tisri havának első napja jóm hárát olám, a világ születésének napja. E napon fejezte be az Örökkévaló a teremtés művét az ember megalkotásával és az első szombattal. A zsidó hagyomány szerint ezen a napon az Teremtő megújítja, újjáteremti a világot. Az emlékezés, a számvetés és az újrakezdés napja ez. „Menjetek, egyetek kövért és igyatok édest és küldjetek belőle részt annak, a kinek semmi nem készíttetett, mert szent e nap a mi Urunknak” - így szól erről a napról Nehémiás könyve.   Ez a nap jóm hádin, az ítélkezés napja is. Az Örökkévaló ezen a napon megemlékezik teremtményeiről, megítéli őket és határoz sorsuk felől. Ítéleteit három könyvbe írja és pecsételi be: a jókat az élet, a gonoszakat a halál könyvébe, a harmadikba, a haladék könyvébe pedig azokat, akik felől még nem határoz.   Ez a nap, Ros Hasana, a zsinagógai újév idén némileg szimbolikus módon október 2-ra esik. Régen volt akkora szükségünk számvetésre, megújulásra és újrakezdésre, mint éppen most. A mai nappal lezárult ebben az országban egy olyan időszak, amit a mesterségesen fölkorbácsolt félelem, irigység és gyűlölet uralt. Sokan vannak, akik a kövérből és az édesből a legkisebb részt sem akarták juttatni azoknak, akiknek semmi sem készíttetett.   Csakhogy a gyűlölet olyan sárkányfog-vetemény, ami, ha egyszer kikel, nehezen enyészik el és mindig talál magának új célpontot. Ha valakinek, hát a magyarországi zsidóságnak igazán volt alkalma keserű tapasztalatot szerezni arról, milyen az esztelen, vak gyűlölet céltáblájává válni, és hogy a szavakban szított gyűlölet milyen könnyen fordul át cselekvő, gyilkos indulattá.   Lösáná tová tikátévu vetéhátému! – a hagyományos zsidó újévi köszöntéssel tehát az 5777-ik év kezdetén nem csak zsidó, hanem felekezeti hovatartozástól függetlenül valamennyi honfitársamhoz fordulok. Kívánom, hogy az Úr adjon kellő bölcsességet mindannyiunknak a számvetésre, adjon haladékot mindannyiunknak a megújulásra és az újrakezdésre – legyünk mindnyájan jó évre beírva és bepecsételve.   Omén - úgy legyen!